A szüleink jelen vannak a párkapcsolatainkban, sőt még az ágyunkban is. Aki nem az ágyban szexel, annak a kocsiban, fürdőben, konyhában, de még a szabad ég alatt is jelen lehetnek a saját és partnere szülei. Arról már írtam, hogy miként furakodnak be kapcsolatainkba a korai kötődésen keresztül, most ennél direktebb hatásokról, a tanult mintákról és attitűdökről írok.
A szexszel kapcsolatos attitűdök mindannyiunk szocializációjának részei. Akkor is, ha soha nem hallottunk és láttunk otthon semmit a szexszel összefüggésben - ekkor éppen ez az elhallgatás és titok volt az indirekt elutasító attitűd jele. Ez az elutasítás ugyanakkor lehet nagyon is hangos, direkt, fenyegetéssel és büntetéssel terhelt, ahogyan az olyan sok családban megfigyelhető.
Nem meglepő módon az erotofília, azaz a szex iránti pozitív attitűd már a családban megalapozódik, és felnőtt korunkban szorosan összefügg a szex gyakorlásával, a vágy és izgalom magasabb szintjével, a szabadabb, rugalmasabb és kielégítőbb szexuális élettel. A korai szexuális nevelés a születéssel kezdődik, a gyermek testére irányuló pozitív, és örömteli, de a határokat már a kezdetektől fogva tiszteletben tartó gondozással. (Most nem merülök bele a szexuális nevelésbe, könyveket lehet vele megtölteni.) Ha ezzel ellentétben a gyermek teste és annak örömei már kezdettől fogva elutasítottak, vagy még rosszabb esetben a gyermek testi és/vagy szexuális bántalmazás elszenvedője, az egy életre kihat a szexhez való viszonyára. A szexuális erőszak az egyik legtraumatikusabb élmény, amit gyermekként át lehet élni, súlyos következményei lehetnek a depresszió, szorongásos zavarok, testképzavarok, vagy személyiségzavar pl. leggyakrabban borderline személyiség kialakulása, mely zavarok mindegyikéhez társulhatnak szexuális zavarok. Ha Ön szexuális trauma elszenvedője, javaslom keressen a problémára szakosodott pszichoterapeutát, aki segít az élmény feldolgozásában, a gyógyulásban. A NANE egyesület képzett aktivistái is várják a telefonhívásokat a párkapcsolati erőszak elszenvedőitől. A hívás anonim és elindíthat egy feldolgozási folyamatot.
De az erotofóbia, a szexszel kapcsolatos negatív attitűd (szélsőséges esetben irtózás) kialakulásához nem kell bántalmazottnak lennünk, elég ha szüleink elutasították, büntették a szexuális kíváncsiságot, esetleg megszégyenítettek gyermekként vagy serdülőként egy helyzetben, ami testi jó érzésekhez kötődött. A lélek gyorsan tanul, elég akár egyetlen traumatikus esemény, hogy maga a helyzet és az ahhoz kapcsolódó minden inger negatív színt kapjon, letiltódjon, undorral, félelemmel, szégyennel égjen össze. Ezeket a korai kondicionált működésmódokat a szexuálterápia segítségével módosíthatjuk, építhetjük újra, egészségesebb, örömtelibb szexualitást kialakítva.
Az sem mindegy, szüleink egymáshoz fűződő kapcsolata milyen mintát ad nekünk. Sokunknak nem adatott meg, hogy szüleinket pozitív modellnek láthattuk, akik tisztelik és szeretik egymást, gyermekeik előtt felvállalják az intimitást, de nem mennek túl azon a határon, ami már veszélyes lehet egy gyermek szexuális fejlődése számára. Nehéz dolog szerető partnereknek maradni szülőként, de ezzel a gyermekeink számára is fontos üzenetet adunk át: a szex jó, egészséges dolog, amit felnőtt emberek egymás kölcsönös örömei érdekében tesznek. Nem mindegy azonban mennyit láttatunk ebből a gyermek számára. A csók és ölelés visszafogott formái bele kell, hogy férjenek a gyermek előtti kimutatott szeretet megnyilvánulásiba, azt üzenik a gyermeknek, hogy szülei tisztelik, szeretik, vonzónak tartják egymást. Sok fiatal felnőtt mesél boldogan arról, milyen jó látni, hogy szüleik még idős korukban is így szeretik egymást, és kimutatják egymás felé érzelmeiket. Ennél tovább azonban ne menjünk!
A szülők szexuális aktusainak rendszeres megfigyelése épp olyan ártalmas a gyermek (majd serdülő és felnőtt) számára, mint a teljes elhallgatás. A felvilágosult szülőknek nem kell a gyermek előtt szexelni, vagy megosztani a gyermekkel kedvenc pozitúrájukat és maszturbációs technikájukat ahhoz, hogy a szexszel kapcsolatos elfogadó, kíváncsi, de a szemérem és társadalmi normák határait betartó serdülőt, majd felnőttet neveljenek! Az ilyen nyílt és direkt, de nem az életkornak megfelelő és pláne nem a gyerek érdeklődésére és fejlettségére építő szexuális beavatás inkább árt, mint használ. Ha szülőként olvassa ezt az írást, javaslom, hogy látogasson el a yelon.hu oldalra, ahol sok hasznos tippet talál, hogy beszéljen gyermekével a szexről, vagy mit tegyen, mondjon, ha gyermeke meglátja önöket szex közben!
A szülői tiltó, büntető attitűd gyakran fakad vallási megfontolásokból. A legtöbb vallás korlátozó a szexszel kapcsolatban, de kevés megnyomorítóbb dolog van, mint a tanításokat mereven értelmező szex-ellenesség, amit a keresztény egyházatyák hangoztattak a középkorban, és ami a mai napig érezteti hatását. Az ókori görög és római szabadosság ellenpontjaként megjelent gondolkodás a szexet bűnösnek, a lelket veszélyeztetőnek tartotta, és csak gyermeknemzés céljára engedélyezte. Ehhez társult a nők - mint a bűn és kísértés forrásai - elutasítása, alacsonyabb rendűnek és erkölcstelennek tételezése. Régen nem élünk a középkorban, de sok vallásos családban még mindig inkább ez a - nem is annyira bibliai, mint inkább dogmatikus - szexuális attitűd van jelen. Pedig használhatnánk a Biblia más részeit is, az Énekek éneke éppen pozitív hozzáállásával adhatna inspirációt szerelmes szavakhoz, vágyfokozó mondatokhoz!
A pozitív szexuális attitűd felnőtt szexualitásunk fontos alapja. Ha gyermek- és serdülőkorunkból nem származik semmi jó, hát felnőttként kell megszereznünk és felépítenünk a szexhez való elfogadó és örömteli hozzáállást. Kezdhetjük az alapozást nyitott, de mértéktartó könyvekkel, blogokkal (mint ez itt :-), de ha több segítségre van szükségünk, forduljunk bizalommal a szexuálpszichológushoz!
