Közkedvelt pszichológiai honlapon tette fel a kérdést egy fiatalember: hogyan hozza tudtára párjának, akit szeret, és nem akar megbántani, hogy zavarja, hogy szőrös. A kérdés összetett és nagyon sok oldalról megközelíthető, ezekből az olvasatokból fogok most szemezgetni. Mivel ez egy szexuálpszichológiai blog, ezért a hónaljkutya helyett a szeméremszőr lesz a középpontban – remélem, nem bánjátok.

Az ember egy szőrös állat (volt) – avagy az evolúció nézőpontja

Emlős állatként mi is, mint minden más emlős, szőrösre vagyunk tervezve. A törzsfejlődés során elveszítettük a szőrtakaró nagy részét, aminek az evolúcióban szerepet játszó természetes szelekció az oka. Megváltozott, civilizált életmódunk már nem kívánta a védő, melegítő szőrtakarót, bizonyos éghajlaton kifejezetten nem volt előnyös. Emellett modern korunkban (főleg a fejlett országokban) egyértelműen előnyt, a párválasztás sikerességét növelő tényezőt jelent, ha (főleg nőként) nem vagyunk a Yeti kis húgai, testünket nem borítja sűrű szőrréteg. Vonzóbbnak és így génjeiket sikeresebben átadónak bizonyulnak a szőrtelen(ebb) nők és férfiak, de ha sötét hajúnak, bőrűnek születtünk, sajnos várnunk kellene még pár ezer évet, hogy az evolúció bennünket is megsegítsen és kiszelektálódjanak a vastag, erős szőrt biztosító gének. (Ha ugyan lehetséges ez anélkül, hogy hajunk is ne vesszen kárba). Lényeg a lényeg: a szőr manapság nem divat. És nem csak a nők körében. Sok férfi szintén szőrteleníti a testét, a nőkhöz nagyon hasonló okokból. Jelen posztban azonban (hazabeszélve) főleg a nőkről lesz szó.

Amúgy mire való a szeméremszőr? – a biológiai nézőpont

A szeméremszőr törzsfejlődési megmaradásának (a hónaljszőrzethez hasonlóan) evolúció-biológiai oka van. Röviden: mert hasznos. Megvédi a nemi szervet, elsősorban a nőknél a hüvelybejáratot a fertőzésektől, és egyes nézőpontok szerint megtapadnak rajta a feromonok, a nemi vonzalmat kiváltó/növelő szaganyagok. Nem véletlen tehát, hogy míg az emberré válás folyamatában szinte teljes testünk szőrtelenné vált (mi lettünk a Csupasz Majom), addig ezen a testtájon, mintegy figyelemfelhívó jelleggel megmaradt egy szőrös folt, felhívva a figyelmet: ide lőjetek!

Sajnos a muff ugyanakkor nem csak a feromonok megtapadását teszi lehetővé, hanem egyéb élősködőkét is, ezért a tisztálkodásban korlátozott nők már a középkorban is próbáltak megszabadulni a szőrtől, mint az élősködők élőhelyétől.

A szőrtelenség térhódítása – a kulturális nézőpont

Így tehát a női szőrtelenség ideája nem újkeletű jelenség. A középkori festményeken ábrázolt hölgyek mind csupaszok voltak, ami azt sugallja, a szeméremszőrzet megjelenítése tabunak számított – talán épp ezen higiéniai okból. Ugyanakkor a hétköznapi nők, ha ilyen okokból szabadultak meg a mufftól, nem átallottak punciparókát viselni, hogy úgy nézzenek ki, mintha minden rendben lenne. A vicc az, hogy ez mára ismét divatba jött, filmekben és a kifutókon láthatunk rá példát.

A modern kori Európában a tisztálkodás egyre megoldottabb volt, így a nők, mint szőrtelen lények ideáját más megfontolások támogatták. A XX. század elején a szexológusok, a szépészeti tanácsadók, de még a pszichoanalitikusok is azt hangsúlyozták, hogy ha egy nő szőrös, az nemi mirigyeinek kóros működését, férfias irányba mutató „elferdülését” jelzi. Ezen kulturális-társadalmi nyomás hatására egyre elterjedtebbek lettek a különböző szőrtelenítési technikák[1]. A modern nagyvárosi nők egyértelműen elindultak a szőrtelenítés útján – először a látható területekről (lábukról, karjukról, hónaljukról), majd az intim testtájakról, a szeméremdomjukról is száműzték a szőrt. A XXI. században a városi, fiatal, iskolázott nők körében már inkább kivétel, mint szabály, hogy meghagyják a muffot. Akik mégis így döntenek, azok sokszor nem csak kényelemből, hanem lázadásból, szabadságuk kinyilvánítása céljából teszik, és ez mint gesztus, mint üzenet értelmeződik. „Nem hódolok be, nem érdekelnek a divatok, elvárások!”

A szőrtelenség melletti vagy elleni döntés – a személyes nézőpont

Punciparóka ide vagy oda, ma a legtöbb nő szőrteleníti a nunit. Egy 2015-ös interjúkra épülő kutatásban azt találták, hogy a nők az alábbi okok valamelyikét, vagy több okot együtt említettek a szőrtelenség melletti érvként (idézek néhány konkrét interjúrészletet is – mind nőké!)

• Esztétikai okból – „tudom, hogy amúgy természetes, de így (borotváltan) egyszerűen szebb, nekem jobban tetszik”
• Higiéniai okból – „hülyén fog hangzani, de lányok ti is nyilván menstruáltok meg minden, és ha ott lent sűrű bozót van, hát le kell borotválni, különben minden rajta marad”
• A partner igényeinek való megfelelés miatt – „a pasik mind nézik a pornófilmeket és ott minden nő csupaszra borotvált, és ha én nem borotválom, esetleg azt gondolja, túl sok ott lenn a szőr, és én nem szeretném, ha emiatt elutasítanának”
• Az aznapi konkrét szexuális aktivitás előkészítéseként – „ha úgy néz ki, hogy összejön egy alkalmi kaland, hát én akárhol is vagyunk bemegyek a budiba és gyorsan leborotválom, hogy ne sokkoljam a pasit”
• Behódolás, túlélés miatt – „volt a suliban egy lány, aki nem borotválta és tesi órán látszott és ezért kirekesztették, zaklatták, hát én inkább borotválom, senki ne zaklasson emiatt”

A felsorakoztatott nézőpontok mögött nem légből kapott fantáziák, hanem erős társadalmi sztereotípiák munkálkodnak. Egy 2001-es kutatásban a látható szőrt (értsd hónalj, láb, kar) viselő nőkről alkotott benyomásokat vizsgálták és azt találták, hogy a megkérdezettek ezeket a nőket kevésbé tartották barátságosnak, erkölcsösnek és lazának, viszont annál inkább agresszívnak, dominánsnak, asszertívnek, önállónak, erősnek és nonkonformistának – vagyis olyannak, aki ellenáll a vélt vagy valós társas nyomásnak. Nem egyoldalú tehát a szőrös nőkről alkotott vélemény, és sokan nem is engednek a divatnak.

Aki ellenáll a nyomásnak

Nemrégiben az egyik közösségi oldal zárt csoportjában indult beszélgetés a témáról, és a megszólalók sokféle nézőpontot megosztottak a szőrtelenítés mellett és ellen is. Akik mellette voltak, többnyire a fenti érveket hozták fel, leginkább a személyes esztétikai vagy higiéniai döntést (nekem jobban tetszik így, tisztábbnak érzem), és a társadalmi nyomást, aminek nem könnyű ellenállni. Azok, akik ellenállnak és engedélyüket adták, hogy idézzem a szavaikat, a következőket tették hozzá a témához:

• A partneredet nem érdekli – „nekem szerencsére egyik barátomat sem zavarta, néha rábeszéltük egymást, magunkat, hogy borotváljuk le, de alapvetően, valós szexuális partnerrel nem találkoztam soha az undorral, ami esetleg a közbeszédben előjöhet. Nekem az a tapasztalatom, hogy a serdülőkor után a férfi tudatosítja, hogy a punci alapvetően szőrös, és úgy is jó. Más, hogy nem is maradnék együtt olyan pasival, akinek a borotvált punci a szex egy fontos része lenne.”
• A szőrtelenség a kislányság jele – „Amikor kisgyerek voltam, még tök alap volt a szőrös hónalj, meg bikinivonal. 80-90-es években. Tényleg furcsa, ahogy a divatból "társadalmi elvárás" lesz, sőt simán oké leírni, hogy "hányok a szőrös nő látványától". (Sőt kisgyerek koromban a topless is divat volt, sokkal szabadabbak voltak a nők a strandon). A menstruáció, szőr és a mell (a melltartó viselésre gondolok, nem üthet át a bimbó, nem lóghat, nem lehet természetes formája, a szoptatásról ne is beszeljünk) tabu. Az elfogadott az a 8-10 éves kislány test? Ez a pedofil kultúra?”

És végül egy férfi vélemény, ami nyilván nem reprezentatív, de rímel a nők által elmondottakra:

 „…ez a patriarchális társadalomhoz tartozó kérdés. Hogy mennyire tette magáévá a nők egy része, az más kérdés, de az eredete igenis a pasik elvárása. Számomra teljesen beteg elvárása egyébként. Mondom ezt cisz-hetero pasiként. Milyen baromság ez, hogy a nő nem szőrös?  A kisgyerek tényleg nem szőrös. Mi is következik ebből? Mondjuk a nemi egyenjogúság jegyében(?) nem az van, hogy a pasik (ismét) elfogadják a szőrt a nőn, hanem az, hogy egyre több pasi is szőrtelenít. Brr.”

Min múlik, hogy hová tartozol?

Egy 2016-os kutatásban különböző életkorú, végzettségű, szexuális orientációjú nőket kérdeztek meg a szeméremszőrzet preferált hosszáról, szexuális aktivitásukról, pornófogyasztásukról és nemi szervükhöz való viszonyukról. A kutatás eredményei szerint minél fiatalabb volt a válaszadó, annál kevesebb szőrt hagyott meg a nuniján, a 25 év alatti válaszadók 65%-a volt teljesen szőrtelen. A szőrtelenítés megléte vagy hiánya nem volt összefüggésben az iskolázottsággal, szexuális orientációval, a szexuális partnerek számával és a pornófogyasztással, ami a gyakorlat általános elterjedtségét jelzi minden csoportban.  A szőrtelenítés mértéke ugyanakkor érdekes összefüggéseket mutatott. A válaszadóknak nem volt mindegy, hogy milyen okból döntöttek a szőrtelenítés mellett. Akik például azért, hogy sportolásnál kényelmesebb legyen, azok inkább csak trimmelték, míg a „tisztább, szárazabb érzés” vagy a partner kedvéért szőrtelenítők valószínűbben szabadultak meg az egésztől. Hasonlóképpen nőtt az iskolázottsággal azok aránya, akik csak kurtították és nem borotválták csupaszra a puncit. Ami igazán fontos eredmény azonban a szexuálpszichológusnak, hogy akik csak a bikinivonalat szőrtelenítették (ami kilógna, azt borotválták, gyantáztatták, stb), azok nyilatkoztak a legelégedettebben a nunijukról, és szintén ők tartották a pornófilmek fogyasztását a többiektől nagyobb mértékben ártalmasnak.

A szőrtelenítés ára

Úgy tűnik tehát, hogy a szeméremdomb szőrtelenítése meglehetősen általános, főleg a fiatal, önmagukat kereső, a társas nyomásnak nagyon kitett lányok körében, akik önértékelésüket még leginkább a vélt vagy valós visszajelzésekből származtatják és hajlamosabbak a média által közvetített normáknak megfelelni, mint belső vezérelveiket követni. De mit is kockáztatnak ezzel?

Egy 2006-os serdülő nőgyógyászattal foglalkozó szaklapban Jonathan Trager foglalta szisztematikusan össze az egyre nagyobb arányban hozzá forduló serdülő lányoknál tapasztalható bőrgyógyászati tüneteket, melyeket a teljes szőrtelenítés okoz. Nem belemenve a különböző bőrbetegségek tárgyalásába, és nem dobálózva latin nevekkel, annyit írhatok, hogy számos nehezen gyógyuló bőrbetegséget okozhat a nem jól megválasztott szőrtelenítés. A jó doktor nagyon segítőkészen összegezte az egyes szőrtelenítési eljárások előnyét és hátrányát kezdve azzal az „éles” meglátással, hogy a borotva olcsó, de elvághatja a bőrt. Fontos érdeme azonban a tanulmánynak, hogy megjegyzéseiben javaslatot tesz a hátrányok kiküszöbölésére, például jelen esetben az olcsó eldobható borotva helyett a drágább, de jobb minőségű biztonsági borotvák használatára buzdítja a lányokat.

Összefoglalva az írottakat: legnemesebb szervünk szőrössége sajnos manapság ugyanúgy a társadalmi elvárások és megfelelési kényszer tárgya lett, mint a test más jellemzői, és ez ellen a kutatások alapján leginkább az életkorral eluralkodó magabiztosság tud harcba szállni. Ha már meguntad, hogy más kedvéért, konformitásból szőrtelenítesz, hát nyugodtan vedd a bátorságot és növessz bozontot. Akkorát, amekkorát kényelmesnek érzel, ami tetszik, ami neked megfelel. A partnered, ha szeret, így is szeretni fog. Ha nem, hát nem ő volt az igazi!

Ajánlott olvasmányok mélyebben érdeklődőknek:

Basow, S. A., & Willis, J. (2001). Perceptions of body hair on white women: Effects of labeling. Psychological reports, 89(3), 571-576.

Butler, S. M., Smith, N. K., Collazo, E., Caltabiano, L., & Herbenick, D. (2015). Pubic hair preferences, reasons for removal, and associated genital symptoms: comparisons between men and women. The journal of sexual medicine, 12(1), 48-58.

DeMaria, A. L., Flores, M., Hirth, J. M., & Berenson, A. B. (2014). Complications related to pubic hair removal. American Journal of Obstetrics & Gynecology, 210(6), 528-e1.

Smith, L.A., Reed, L., Hickinbotham, L., Cooper, C. E. and Evenden, R. (2015) “Well nobody wants to see a hairy fanny do they?”: exploring the everyday narratives of young women’s perceptions and practices around genital appearance and sexual identities. Paper presented to: Roles: A Gender and Sexuality Forum 5th Annual Conference, University of Birmingham, 21 May 2015. [Also presented at: 21st International Congress on Personal Construct Psychology, University of Hertfordshire, 15-17 July 2015]

Stone, N., Graham, C. A., & Baysal, I. (2017). Women's engagement in pubic hair removal: Motivations and associated factors. International Journal of Sexual Health, 29(1), 89-96.

Trager, J. D. K. (2006). Pubic Hair Removal: Pearls and Pitfalls. Journal of Pediatric and Adolescent Gynecology 19.

[1] Aki bővebben szeretne megismerkedni a témával, javaslom Rebecca M. Herzig: Plucked: A History of Hair Removal c. könyvét.