A szexuális elégedettség elsősorban a párkapcsolat minőségén múlik. A párkapcsolatok időbeni folyamata azonban minden szakaszban más minőségtényezőt helyez előtérbe. A számos lehetséges tényező közül most hármat tárgyalok, amelyek a párkapcsolat más-más életszakaszában kerülnek előtérbe.
A kapcsolat kezdetén az összeillés egy ilyen fontos szempont. Szexuális szempontból két tényezőt emelnék ki: a vágy és a test összeillését.
A vággyal kapcsolatban két fontos dimenziója van az összeillésnek: a mennyit és a mit kérdése. A vágy mennyisége tűnik biológiailag inkább meghatározottnak, míg a mire vágyunk kérdése már sokkal inkább a szocializáció által meghatározott. De a kérdés azért mégsem ilyen egyszerű. Lássuk először a vágy mennyiségét!
A kutatások és a hétköznapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a heteroszexuális kapcsolatban általában a nőknek van alacsonyabb szexuális vágya, azaz spontán módon a nők gondolnak kevesebbet a szexre, fantáziálnak róla és vágynak rá a mindennapokban. A modern szexkutatások ugyanakkor feltárták, hogy a női vágy és az izgalom a legtöbb nőnél másként működik, mint a férfiaknál. A férfiak vágynak a szexre, majd izgalomba jönnek és szexuális aktivitásba kezdenek – persze ezek a fázisok eléggé összemosódnak, de általában ebben a sorrendben történnek a dolgok. A nők ugyanakkor sokszor szex közben jönnek izgalomba és ennek hatására jelenik meg a vágy. Ami azt is jelenti, hogy a nők vágyát a szex hozza meg, így mi nők minél többet szexelünk, annál inkább vágyunk rá. Ugyanakkor a kezdeményezés és annak fogadása nem csak az aktuális szexuális vágy függvénye. A nők alacsonyabb szexuális vágya nem csak a sokat emlegetett tesztoszteron alacsonyabb szintje miatt van, hanem elsősorban a neveltetés, a társadalmi elvárások, a passzív női szerep elfogadása miatt. Azok a szexkutatások, amelyek megpróbálnak a nemi sztereotípiák mögé látni, nem találnak lényeges eltérést férfiak és nők szex iránti vágya között, vagyis a vágy kapcsolatokban megtapasztalt eltérése nem alkati sajátosság, hanem sokkal inkább a körülmények, pl. a napi történések, stressz stb. eredménye, és mint ilyen érintheti a nőket és a férfiakat egyaránt.
Azonos neműek szexuális vágyának eltérését kevés kutatás vizsgálta, azonban azok azt találták, hogy éppúgy megfigyelhető a diszkrepancia, mint a heteroszexuális pároknál. Ez is azt igazolja, hogy nem a partnerek nemétől függ, hogy kinek alacsonyabb vagy magasabb a vágyszintje, hanem egyéb pl. helyzeti tényezőktől. Tartós kapcsolatokban ilyen lehet a megszokás miatti vágycsökkenés, vagy a szexuális aktivitástól energiát (libidót) elvonó bármilyen versengő szerep és aktivitás. Ezekről egy másik bejegyzésben olvashatnak bővebben.
A nemi vágy diszkrepanciája egyértelműen negatív összefüggést mutat a szexuális és párkapcsolati elégedettséggel, a kutatások szerint ugyanakkor azok a párok, ahol a partnerek időről időre egymás kedvére tesznek, vagyis akkor is szexelnek, ha nekik kezdetben nincs kedvük, sokkal elégedettebbek a párkapcsolatukkal és szexuális életükkel, mint azok, akiknek szexuális motivációja nem irányul a másik fél igényeinek kielégítésére. Önzetlennek lenni tehát jó és megéri, de természetesen sok múlik itt is a kölcsönösségen és őszinte kommunikáción!
A mire vágyunk kérdése is lehet az összeillés alapja. Ez azonban nem mindig derül ki a kapcsolat elején, amikor még csak kóstolgatjuk egymást, és nem vetünk be rögtön minden kívánságot, furának tűnő izgalomkeltő vagy fokozó szokást, tárgyat, pozíciót, stb. Az, hogy nagyon másra vágyunk a szexben azonban mindenképpen gátja lehet a szexuális elégedettségnek, ha ezek a különbségek nem összeegyeztethetők. Gondolhatjuk ezért azt, hogy jó a kapcsolat elején tisztázni, ha valamilyen sajátos kívánságunk (akár parafíliánk) van a szexszel kapcsolatban, hogy ne fektessünk túl sok energiát egy olyan kapcsolatba, ami halálra van szexuálisan ítélve. A tisztázásnak persze vannak indirekt módszerei, a fokozatos puhatolózás, az attitűdök és nyitottság távolról közelítő feltárása, ami nem direktben jelenti be a partnernek az első randin: „figyelj, nekem csak akkor jó, ha lepisilnek”. Konzervatívnak tűnik (az is), ha amellett érvelek, hogy a kapcsolat fokozatos mélyítése, egymás megismerése meg kellene előzze a szexet, mert azt gondolom, ezzel elkerülhető a mindkét fél számára kínos visszautasítás, esetleg szégyenérzet, vagy kudarc élménye. Ugyanakkor a gyakorlat manapság sokszor az, hogy essünk neki egymásnak, és majd meglátjuk, működik-e. Valóban, a puding próbája az evés, ez is működhet, de sokkal több hátránya, mint előnye van.
Az összeillés érintheti a testi adottságokat is. Heteroszexuális kapcsolatban a pénisz és hüvely méretének összeillése a kényelmes és kellemes szexuális élmény egyik fontos eleme. Két irányban tapasztalhatunk össze nem illést: a pénisz túl nagy vagy túl kicsi a hüvelyhez képest.
Ha a pár úgy érzékeli, hogy a pénisz túl nagy, és így fájdalmat okoz a behatolás, ez még távolról sem biztos, hogy objektív össze nem illést jelent. A fájdalmas behatolást okozhatják az un. szexuális fájdalomzavarok (régebbi nevükön vaginizmus és diszpareunia), amelyek nagyon sok nőnek okoznak komoly szexuális problémákat, és függetlenek a partner méreteitől. Okozhatja emellett valamilyen hüvelyi gyulladás, ami szintén nem kompatibilitási kérdés. Mindkét esetben nőgyógyászati kivizsgálás és kezelés, valamint szexuálterápia segíthet. Van azonban olyan helyzet is, amikor tényleg túl nagy a pénisz a hüvelyhez képest, és ezen nem tudunk változtatni. (Mivel ebben a blogban elsősorban felnőtt-felnőtt kapcsolatokról írok, ezért nem érintem azt az esetet, ami a felnőtt férfi és serdülő lány kapcsolatában fordulhat elő, ami elég gyakran járhat méretbeli össze nem illéssel. Ebben az esetben az idő mindent megold, de férfi olvasóknak inkább azt javaslom, felnőtt nőket válasszanak partnernek és ne tinilányokat!) Szóval abban az esetben, ha szívünk választottja túl nagy méretekkel rendelkezik, és sehogyan sem illünk össze, semmilyen pózban nem kellemes, bármivel is próbálkozunk, dilemma előtt állunk. Nagyon kevés ilyen eset van, a kutatások szerint a nők kb. 2%-a panaszkodik a partnere túl nagy pénisze miatt, és közülük is csak kevés érzi ezt elviselhetetlennek a szexben. A hüvely egy nagyon rugalmas szerv, és szexuális izgalom hatására nagy mértékben kitágul, mind a hossza mind a szélessége. Felnőtt nő esetében csak nagyon extrém méretbeli különbség okozhat ezért komoly gondot. Akivel én eddig találkoztam, az a pár végül elvált – de érdekes módon nem elsősorban a szex miatt. Lehetséges, hogy akik ennyire nem illenek szexuálisan össze, azok lelkileg sincsenek egymásnak teremtve? Nagyon várom az erre vonatkozó kommenteket, akinek van, ossza meg velünk!
A testi össze nem illés másik esete, amikor a pénisz túl kicsi a hüvelyhez képest. Mit jelent a túl kicsi? Mikropéniszről beszélünk, ha a hímvessző kisebb mint 7 cm, ami az átlagos merev pénisz 13,5 cm-éhez képest valóban kicsi, azonban a kutatások szerint ez veleszületetten igen ritka, mindössze a férfiak 2,5%-ának kisebb a pénisze mint 9,4 cm. A nem veleszületett, hanem "szerzett" apróság oka lehet ugyanakkor az elhízás, amikor az alhas rálóg a péniszre, ami tulajdonképpen eltűnik a hájban. Uraim, ennek elég könnyű a megoldása: le kell fogyni! Hogyan lehet mégis, hogy a normál testalkatú férfiak egy része is arról panaszkodik, nem elég élvezetes a szex, mert „harangoznak odabent”. Ez a probléma általában a többször szült nőkkel való közösülés esetén következik be, és a hüvely rugalmasságának elvesztése okozza. A tágasság azonban szerencsére könnyen orvosolható a medencefenéki izmok, konkrétan a hüvely izomzatának erősítésével, amelynek legjobb módszere az intimtorna. Extrém esetben pedig lehetőség van hüvelyszűkítő műtéti beavatkozásra, de ezt csak azoknak ajánlom, akik rendszeres intimtornával semmilyen eredményt nem tudtak elérni.
A kapcsolat előrehaladtával történik a szexuális összeszokás. Mindenki más elképzelésekkel érkezik a kapcsolatba, és attól függően, hogy előzetes tapasztalataink voltak-e, vagy sem, ha voltak, milyenek voltak mindenkinek mások lehetnek a szexuális elképzelései, igényei, preferenciái.
Serdülők első szexuális kapcsolatai gyakran nem olyan tartósak, hogy kialakuljon az összeszokás. A fiatalok körében terjedő szexuális partikultúra nem a kölcsönös megismerést és egymáshoz csiszolódást támogatja, hanem az itt és most élvezeteket helyezi előtérbe. Az egy éjszakás kalandok csak arra jók, hogy összejöjjünk (az angol „hook up” sokkal jobban kifejezi a lényeget), de ritkán maradunk együtt. Az intimitáson, bizalmon és kölcsönösségen alapuló szerelmi kapcsolatok ugyanakkor éppen a kölcsönös örömszerzést célozzák a szexben, aminek érdekében tudatosan kell törekedjünk az összeszokásra, egymás szexuális feltérképezésére, igényeinek megismerésére.
Nyílt, őszinte szexuális kommunikáció esetén az összeszokás az első évben megtörténik, és ez okozza, hogy a kutatások szerint a szexuális elégedettség az első évben növekszik. Felfedezzük egymás testét, reakcióit, kitapasztaljuk, hogy reggel szereti, délben, este, vagy bármikor, rájövünk, hogy milyen pozíciókban kifejezetten jó nekünk és neki, stb. Sajnos azonban nagyon gyakran a kommunikáció kialakítása is összeszokást igényel, mert előtte ezt nem gyakoroltuk. Keveseknek természetes, akár felnőttként is, a szexről való beszélgetés, és ezt a nyelvünk sem támogatja, hiszen pl. a nemi szerveinkre sincsenek igazán szalonképes magyar szavak. Sokan éreznek zavart, vagy akár szégyent, ha a szexről kell beszélni, és így inkább elkerülik, nem fejezik ki a vágyaikat, nem kérnek és nem kérdeznek a partnerüktől sem. A nők különösen szégyenlősök lehetnek, és azt várják, hogy partnerük találja ki, mi lenne jó nekik. A kommunikáció hiánya sokszor vezet szexuális zavarokhoz, és a párok csak a szexterapeutánál jönnek rá, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha megbeszélnék egymással a vágyaikat.
A tartós kapcsolatok késői fázisában aztán előtérbe kerül az összedolgozás szükségessége. Az öregedés sok oldalról érinti a szexet – erről egy másik írásban részletesen értekezem – de ezek legtöbbje megoldható a partnerek összedolgozása által. Összedolgozás alatt az egymásra figyelő, a közös örömöket előtérbe helyező, de a megváltozott helyzethez rugalmasan alkalmazkodó szexuális aktivitást értem.
A nők esetében a hüvely szárazsága és falának elvékonyodása fájdalmas behatolást és közösülést eredményezhet, amit hosszabb előjátékkal, síkosítóval és az orális szex előtérbe helyezésével is enyhíthetünk. A változókor emellett gyakran jár a vágy csökkenésével is, azonban ez nem törvényszerű, sok nő éppen a teherbeesés kockázatának megszűnése miatt felszabadul a gátlásaitól, és sokkal aktívabb lesz szexuálisan, mint fiatalabb korában. (Most itt nem térek ki a hormonpótlás kérdéseire, amelyek felmerülnek a női klimax kapcsán, de az idős kori szexről íródó bejegyzésben erről is lesz majd szó).
Férfiaknál az öregedéssel járó leggyakoribb probléma a merevedés csökkenése, közösülés közbeni időleges megszűnése, majd visszatérése. Itt szintén a partner nagyobb bevonódására van szükség, mert, ha már nem áll fel pusztán az imádott lény látványára, hát akkor segíthet a keze és szája, valamint türelme és megértése, elfogadó és támogató hozzáállása. A merevedési zavar gyakran jár együtt idő előtti ejakulációval, mert a „gyorsan, amíg még áll” hozzáállás sietteti az aktust, így duplán szorongáskeltő helyzettel találhatja szembe magát a férfi. Itt is az együttműködés segíthet, és ha lemondunk az egyidejű orgazmus egyébként is irreális elvárásáról. Mindenkinek jó lehet, csak szépen sorban, semmit nem siettetve.
Ugyancsak az összedolgozás oldhatja meg az ízületi gyulladás okozta gondokat, amely mindkét nemet érintheti bizonyos kor után. Más pózok kipróbálásával és az időzítés kikísérletezésével sokat segíthetünk. Ha reggel ugyan merevebb a fütykös, de annál inkább a derék, akkor érdemes délben vagy este szexelni, viszont, ha a gyógyszer meg álmossá tesz, akkor inkább előtte essünk egymásnak. Nem egyszerű összesakkozni, de megéri a kombinálást, hiszen az időskori szex a hosszú élet egyik legfontosabb összetevője! Megértő partnerrel és nyílt kommunikációval a legtöbb akadály leküzdhető! A mellékhatások tekintetében pedig kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!