Akár azonos, akár nem azonos neműek között zajlik a szex, mindenképpen olyanok vesznek részt benne, akiket a társadalom a két nem valamelyikébe sorol: férfiak vagy nők. Ezekhez a nemekhez a társadalmak mindegyike bizonyos elfogadható vagy egyenesen követendő magatartásokat, szerepeket, foglalkozásokat és szexuális viselkedésformákat rendel. Mindezeket együtt társadalmi nemi szerepeknek hívjuk.
A nemi szereppel való azonosulás annak mértéke, hogy az egyén, mennyire érzi magáénak, önmagára jellemzőnek a társadalom által a neméhez rendelt tulajdonságokat és szerepeket. A társadalmak ugyan eltérhetnek annak mértékében, hogy mennyire rendelnek merev és egymással ellentétes elvárásokat az egyes nemekhez, azonban általánosan igaz, hogy a férfiakhoz inkább az erő, dominancia, határozottság, döntésképesség vonásait, míg a nőkhöz inkább a gyöngédség, gondoskodás, kedvesség, érzelmesség vonásait társítjuk. A párkapcsolatok és a szexualitás kérdésének vizsgálatában különösen hasznosnak mutatkozik tehát a nemi szerep azonosulás vizsgálata, mivel általa közelebb juthatunk a társadalmi nemi szerepekben és a szexualitásban tetten érhető hatalmi viszonyokhoz, nemi szerep elvárásokhoz és ezek szexuális elégedettséggel való összefüggéseihez.
Hatalmi egyensúly - a férfi fölül
A társadalmi nemi szereppel való erős azonosulás a nemek közötti hatalmi egyensúly és a tradicionális nemi munkamegosztás fenntartását eredményezi. A szexualitás területén ez azt jelenti, hogy az erősen feminin nők, akik a női nemi szereppel erősen azonosulnak, a szexualitást mint a párkapcsolat legfontosabb elemét tekintik, amelyben a nő szerepe a férfi vágyának kielégítése, és amelyben a férfi a kezdeményező, a nő pedig erősen tárgyiasított – legalábbis a heteroszexuális kapcsolatokban (a nem hetero kapcsolatokra egy másik írásban térek ki).
A szigorúan hagyományos nemi szerepleosztást preferáló hetero pároknál már a párválasztásban megfigyelhetjük a nemileg elkülönülő munkamegosztást: a férfinak erősnek, határozottnak és jól keresőnek kell lenni ahhoz, hogy vonzó partner legyen, míg a nő elsősorban legyen szép, kedves, gondoskodó. Ez a nemi különbség azonban ma már kevesebb párkapcsolatra jellemző, a legújabb nyugati kutatások szerint férfiak és nők egyaránt leginkább a vonzó és jól kereső partnert választanák, ha jutna mindenkinek ilyen. A szexben is változnak a nemekkel szemben támasztott elvárások, egyre lazul a hagyományos forgatókönyv.
A hagyományos heteroszexuális forgatókönyvek általában a férfi kezdeményezésével indulnak, amire a nő készségesen reagál, ugyanakkor a férfi „teljesítményét” mégis a nő kielégülése jelenti, amit sokan (ehhez jól illeszkedő módon) a leggyakoribb „férfi felül” misszionárius pózban, elsősorban hüvelyi úton szeretnének mindketten elérni. A leírt forgatókönyv követése azonban a kutatások szerint sokkal kevésbé jár együtt a párkapcsolati és szexuális elégedettséggel, mint a kevésbé rigid, szabadabb szexualitással jellemezhető kapcsolatok. A szexualitással kapcsolatos káros hiedelmek, melyek ezekben a forgatókönyvekben is megnyilvánulnak, összefüggést mutatnak a szexuális működés zavarainak kialakulásával, de csak a nőknél. Azok a nők, akik azt gondolják (a hagyományos női szerepnek megfelelően), hogy a szexuális vágy és öröm számukra nem szükséges, sőt bűnös dolog, sokkal inkább rendelkeznek szexuális zavarokkal, mint az ezt elutasító szex-pozitív társaik. A férfiak szexuális funkcionálásával ugyanakkor nem találtak ilyen összefüggést.
A női orgazmus- és vágyzavarok fontos összetevője tehát a merev nemi szereppel összefüggő hiedelemrendszer, és a házassággal majd gyermekvállalással „háziasított” női szerep kettőse. A tartós házasság a kutatások szerint a vágy legfőbb gyilkosa, amennyiben a partnerek nem tesznek ellene. A házastársi és szülői szerepek összeegyeztetése, idő és energia (esetleg pénz) felszabadítása a szexualitásra a párkapcsolat egyik legfontosabb feladata, ha azt akarjuk, hogy szeretett párunk a szerelmet és a zokniját is a közös lakásban keresse! Ennek fontosságáról és praktikus trükkökről olvashatnak például Kevin Leman: Szexre hangolva c. könyvében.
A szexizmus többféle arca
A tradicionális nemi szerep azonosulás és a nőkkel szembeni elnyomó ideológia (a hagyományos vagy ellenséges szexizmus) összefüggése régóta ismert jelenség. Az ellenséges szexizmus a nőket alacsonyabb rendűnek, a férfivel nem azonos szintű emberi lénynek tételezi, amire sok magyar nyelvi kifejezés, szólás vagy közmondás is utal (asszonyállat, "asszony verve jó", stb.). Az ellenséges szexizmus szexuális megnyilvánulásai a nemi erőszak különböző formái - a családon belüli "szelíd" kényszerítéstől (amikor a férfi elveszi, ami "neki jár"), egészen az idegenek nyilvános megerőszakolásáig, ami egyes kultúrákban ma is bevett büntetési gyakorlat (és néha nem a nő, hanem valamely családtagja által elkövetett bűnért kirótt büntetés). Az ellenséges szexizmussal a nők is azonosulhatnak, mint ahogyan azt sokszor tapasztaljuk a családon belüli szexuális bűncselekmények áldozatainál , akik önmagukat hibáztatják, nem tesznek feljelentést, azt gondolják partnerüknek valóban joguk van arra, amit tesz. Az ellenséges szexizmus egyértelmű negatív összefüggésben áll a párkapcsolati és szexuális elégedettséggel, vagyis a szexizmus magas szintje esetén az elégedettség alacsonyabb, főleg a nőkben. Ugyanakkor a szexista férfiak szintén nem járnak jól, mert ugyan az asszony kielégíti az ő igényeiket, de azt ők is érzik, hogy a nő nem elégedett, nem boldog ebben a kapcsolatban, márpedig a férfi szexuális elégedettségének egy fontos összetevője, hogy képes kielégíteni a nőt.
A társadalmi fejlődés a legtöbb országban „civilizálta” a nőkkel szembeni elnyomást, létrehozva a „jóindulatú szexizmust”, amely a nőket már nem kezeli nyílt elnyomással, hanem alárendelt szerepüket a férfiak által védendő jóság, gyengédség, ártatlanság jellemzőivel magyarázza, így igazolva a társadalmi egyenlőtlenségeket. A látszólag pozitív, kivételező attitűd azonban hangsúlyozza a női passzivitást, és romantizálja a férfiaknak való kiszolgáltatottságot, a szexualitás területén is, amolyan „én Tarzan, te Jane” típusú megközelítésben. Azok a nők és férfiak, akik azonosulnak a jóindulatú szexista ideológiával a férfiakat önzőnek és szexuálisan „állatiasnak”, míg a nőket tisztának és önzetlennek látják. A kutatások szerint ugyanakkor azok a nők, akik partnerüket önzőnek tartják, kevésbé kommunikálják felé szexuális igényeiket, ezáltal kevésbé lesznek elégedettek a kapcsolat szexuális vonatkozásaival (is). Sajnos a férfiak általános negatív megítélése a párkapcsolatokról szóló barátnői csevej gyakori eleme, amely nem segíti, hanem éppen rontja a párkapcsolatok kimenetelét. Hölgyeim az elégedetlenségüket a partnerükkel beszéljék meg, a hatékony kommunikáció a szexről vagy a párkapcsolatról az elégedettség legfőbb összetevője!
Visszatérve a jóindulatú szexizmushoz, egyes kutatások szerint magasabb szintje a nőkben gyakoribb szexuális aktivitással, és ezzel összefüggésben gyakoribb orgazmussal jár, amit a szerzők egyrészt a kötelességszerű szexualitás gyakorlatával, és azzal a korábban feltárt összefüggéssel magyaráztak, hogy a jóindulatú szexizmus a nőkben maszkulinabb partner választásával jár együtt, és a maszkulinabb partnerrel valószínűbb az orgazmus, mint a kevésbé maszkulinnal. A jóindulatú szexizmus tehát korántsem egyoldalúan megítélhető jelenség. Azokban az országokban, ahol a tradicionális nemi szerepek akár a nők fizikai bántalmazását, szexuális abúzusát is megengedik, a jóindulatú szexizmus a nők védelmezője az ágyban és azon túl egyaránt.
A szexizmus nem velünk született hiedelemrendszer, hanem a társadalom, és főleg a családi nevelés terméke. Magyarországon sajnos ma még mindig (és néha úgy érzem, növekvő mértékben) elfogadott a szexista hozzáállás, a nőket gyalázó vagy csak finomabban lenéző, testüket elfogadottan tárgyiasító közbeszéd és reklámok egymást érik. Ezzel párhuzamosan létező jelenség a férfiakkal szembeni ellenségesség is, sokszor a kettő egymást erősítve vezet egy nemek közötti harchoz. Férfiak: a nők mind buták, nyafkák, a férfiak vérét szívják, csak a pénz kell nekik! Mire a nők: a férfiak mind állatok (férgek, patkányok, disznók, stb), erőszakosak, elnyomják a nőket és csak a szex kell nekik. És ez hány családra jellemző beszédmód! Nehéz ezért a szexizmus mentes gyereknevelés vagy a felnőttek hozzáállásának megváltoztatása. Elérhető és mozgósítható pozitív forgatókönyvek és megoldásmódok nélkül, melyeket ugyanúgy a szüleinktől tanulhatnánk (mint ahogyan a szexizmust is), nehéz megváltoztatni a hozzáállást, kipróbálni új szerepleosztásokat. A párterápiák erre is segítséget nyújthatnak.
Kettős mércék avagy amit lehet Jupiternek...
A szexuális kettős mércék a férfiakkal és nőkkel szembeni elvárások és mércék különbségeit jelentik. Az ’50-es években végzett kutatások még erős és egyértelműen a nőket sújtó kettős mércéket tártak fel a házasság előtti szexualitás, házasságtörés és maszturbáció témakörében, azonban a megítélés a ’60-as és ’70-es évek szexuális forradalmával és a nyugati társadalmak modernizációjával párhuzamosan változott, mozdult el az egyenlő értékelés irányába, azonban egyetlen vizsgálatban sem mutatkozott valóban egyenlőnek. A kettős mérce erőssége, a nők negatívabb megítélése a szexualitással kapcsolatos aktivitás, kezdeményezés, szabadság, örömök stb. tekintetében természetesen nem független az adott kultúra nemiséggel, nemi szerepekkel kapcsolatos megítélésétől, mint ahogyan a konkrét szereplők párkapcsolati státuszától, életkorától sem. A nyugati kultúrák tagjai és a fiatalok sokkal egyenlőségelvűbbek, mint a keletiek, vagy az idősek.
Az ezredforduló után a kettős mércék ugyan észlelhetően jelen vannak a társadalomban, de az azokkal való személyes egyetértés az iskolázott fiatalok (és főleg a nők) körében már sokkal alacsonyabb. Mindazonáltal a szexuális kettős mércékkel való egyetértés a szexuális tevékenységgel, funkcionálással és elégedettséggel összefüggő tényező, amely elsősorban a szexuális kommunikáción, asszertivitáson, énhatékonyságon és egyéb tényezőkön keresztül fejti ki hatását.
A kutatások szerint a nők (de nem a férfiak) hagyományos szexuális attitűdje (a szexuális kettős mérce elfogadása) összefüggést mutat a csökkent szexuális autonómia érzettel, negatívabb szexuális testképpel, a szexszel összefüggő negatívabb érzésekkel és magasabb szintű elkerülő szexuális motivációval – melyek mind a szexuális elégedettséget csökkentő tényezők.
A nők minden kutatásban egyenlőségelvűbbek voltak, mint a férfiak, kivéve a női szexuális kezdeményezés megítélését, amit a férfiak a nőknél nagyobb mértékben találták elfogadhatónak. Azok a nők, akik elfogadhatónak találták, hogy a nő kezdeményezzen, maguk is gyakrabban kezdeményezték a legutóbbi szexuális együttlétet. Nem meglepő módon a szexuális kettős mércével való azonosulás és a hűtlenség aktuális ténye is összefüggést mutatott, a saját nem irányában történő elfogultságot mutatva. Azok a férfiak, akik úgy gondolják, a férfiaknak több szexuális szabadság megengedett, vagyis számukra elfogadottabb a férfi hűtlenség, mint a női, nagyobb arányban vallották be, hogy már maguk is félreléptek, mint az egyenlőségelvű vagy a nők irányában megengedő társaik. Ugyanez igaz a nőkre is. Függetlenül kortól, nemtől és egyéb változóktól, minél egyenlőségelvűbb az egyén a szexuális hűtlenség megítélésében, annál elégedettebb jelenlegi szexuális kapcsolatával.
A modern kapcsolatok előnyei
A szex tehát a társadalomban értelmeződik, a társadalom által ránk kényszerített nemi szerepek, ha azonosulunk velük, hatnak párkapcsolatainkra és szexuális életünkre. Ne vegyünk azonban mindent készpénznek, amit az előző generációk ránk hagyományoztak. A szexista hozzáállás a párkapcsolatoknak is árt, így érdemes átértékelni a nemi szerepeket és a hozzájuk tartozó ideológiákat.
A merev nemi szerepleosztás eltűnésével megnő az egyén szabadsága a szexben is. A nő kezdeményezőkészségének és aktív szerepének elfogadása és igénylése a férfi részéről mindkettejük szexuális és párkapcsolati elégedettségét növeli. Az aktívan kezdeményező, a szexuális igényeit jelző és tudatosan kezelő, röviden szexuálisan asszertív nők minden tekintetben elégedettebbek a szexszel, több orgazmus élnek át, ezáltal partnerük számára is vonzóbbak és kívánatosabbak, így mindkét fél elégedettebb a párkapcsolattal, mint a szexuálisan visszahúzódó, passzív (hagyományosan nőies) nők esetében.
Ugyanez igaz a hagyományos férfi szerep átértékelésére is! A kutatások eredményei szerint boldogabbak és szexuálisan is elégedettebbek azok a párkapcsolatok, ahol a férfi nem macsó, hanem érzékeny, kedves, előzékeny és jól fogadja partnere ötleteit, kezdeményezéseit. Igazság szerint a legtöbb férfi kifejezetten örül a nő irányító szerepének, kezdeményezésének és kreativitásának - az ágyban! De itt meg is áll a nemi jogegyenlőség. Csakhogy ez nem megy másként, minthogy az élet minden területén lazítunk a nemi szerepek merev rendszerén.
Uraim, nem várhatják el női partnerüktől, hogy szexi és forró vadmacska, kreatív lepedőakrobata legyen, aktív és kezdeményező az ágyban, de amúgy meg nincs egy rossz szava, nincsenek igényei és ötletei, csak csendben és mosolyogva végzi a dolgát: megértő, kedves, gondoskodó, a házimunkákat mind elvégzi, a gyerekek gondját egyedül viszi (fogadóórák, házifeladat, különórákra hozom-viszem, stb.). Ez nem egy ember, ez egy robot, mint a nők Ira Levin könyvében a Stepfordi feleségekben, amiből két remek film is készült.
És Hölgyeim, önök sem gondolhatják komolyan, hogy a "Marlboro man" leszáll a lóról, hazajön elmosogat, ellenőrzi a gyerekek leckéjét, meghallgatja figyelmesen neje minden szavát, teát főz neki, megmasszírozza a hátát, kikergeti a pókot a sarokból, majd keményen, de figyelmesen "megcsinálja" Önt. Ez az ideális férfi nem létezik. Ha elvárjuk a férfitól a figyelmességet, kedvességet, gyengédséget, ez azzal jár, hogy bizonyos hagyományosan "férfias" tulajdonságai háttérbe szorulhatnak. Nem lesz mindig erős és határozott, megmutathatja gyönge és érzékeny oldalát is, és hát nem ezt akartuk? Vagy Shrek vagy a Szőke Herceg, nem igazán létezik a kettő kombinációja, vagy akkor nagyon szerencsések vagyunk.
A modern, szexizmus mentes párkapcsolatban azonban ez nem lehet gond. Ha nem az alapján kezdeményezünk szexet, javítjuk meg a csöpögő csapot, visszük el a gyereket iskolába, és tessékeljük ki a betévedt denevért, hogy ki a férfi és ki a nő, hanem, hogy kinek van hozzá kedve, ideje, képessége, stb, akkor már tettünk egy lépést az egyenlőségelvűbb, kiegyensúlyozottabb és kielégítőbb párkapcsolatok felé. Kezdhetjük a szexszel ezt a munkát, mert az örömteli, a pók eltávolítását és a mosogatást hagyhatjuk későbbre. De ha az élet egyéb területén elhanyagoljuk a merev nemi munkamegosztás lebontását, az előbb-utóbb visszaüt. Ahogy Kevin Leman írja: a szex a konyhában kezdődik.
Tudományos igényességű olvasók részére összeválogattam a vonatkozó legfontosabb irodalmakat:
Emmerink, P. M., van den Eijnden, R. J., Vanwesenbeeck, I., & ter Bogt, T. F. (2016). The Relationship Between Endorsement of the Sexual Double Standard and Sexual Cognitions and Emotions. Sex Roles, 75(7-8), 363-376.
Greene, K., & Faulkner, S. L. (2005). Gender, belief in the sexual double standard, and sexual talk in heterosexual dating relationships. Sex Roles, 53(3-4), 239-251.
Harris, E. A., Hornsey, M. J., & Barlow, F. K. (2016). On the link between benevolent sexism and orgasm frequency in heterosexual women. Archives of sexual behavior, 45(8), 1923-1931.
Haavio-Mannila, E., & Kontula, O. (2003). Single and double sexual standards in Finland, Estonia, and St. Petersburg. Journal of Sex Research, 40(1), 36-49.
Herrero, J., Rodríguez, F. J., & Torres, A. (2017). Acceptability of partner violence in 51 societies: The role of sexism and attitudes toward violence in social relationships. Violence against women, 23(3), 351-367.
Hurlbert, D. F. (1991). The role of assertiveness in female sexuality: A comparative study between sexually assertive and sexually nonassertive women. Journal of Sex & Marital Therapy, 17(3), 183-190.
Nobre, P. J., & Pinto‐Gouveia, J. (2006). Dysfunctional sexual beliefs as vulnerability factors for sexual dysfunction. Journal of sex research, 43(1), 68-75.
Rudman, L. A., & Glick, P. (2012). The social psychology of gender: How power and intimacy shape gender relations. NY: The Guilford Press.
Thomae, M., & Houston, D. M. (2016). The impact of gender ideologies on men's and women's desire for a traditional or non-traditional partner. Personality and Individual Differences, 95, 152-158.