Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus blogja

Slow Motion

Szexizmus és szex

Nemi szerepek és nemi ideológiák a szexben

2017. július 31. - F. Lassú Zsuzsa

Akár azonos, akár nem azonos neműek között zajlik a szex, mindenképpen olyanok vesznek részt benne, akiket a társadalom a két nem valamelyikébe sorol: férfiak vagy nők. Ezekhez a nemekhez a társadalmak mindegyike bizonyos elfogadható vagy egyenesen követendő magatartásokat, szerepeket, foglalkozásokat és szexuális viselkedésformákat rendel. Mindezeket együtt társadalmi nemi szerepeknek hívjuk.

A nemi szereppel való azonosulás annak mértéke, hogy az egyén, mennyire érzi magáénak, önmagára jellemzőnek a társadalom által a neméhez rendelt tulajdonságokat és szerepeket. A társadalmak ugyan eltérhetnek annak mértékében, hogy mennyire rendelnek merev és egymással ellentétes elvárásokat az egyes nemekhez, azonban általánosan igaz, hogy a férfiakhoz inkább az erő, dominancia, határozottság, döntésképesség vonásait, míg a nőkhöz inkább a gyöngédség, gondoskodás, kedvesség, érzelmesség vonásait társítjuk. A párkapcsolatok és a szexualitás kérdésének vizsgálatában különösen hasznosnak mutatkozik tehát a nemi szerep azonosulás vizsgálata, mivel általa közelebb juthatunk a társadalmi nemi szerepekben és a szexualitásban tetten érhető hatalmi viszonyokhoz, nemi szerep elvárásokhoz és ezek szexuális elégedettséggel való összefüggéseihez.

Hatalmi egyensúly - a férfi fölül

A társadalmi nemi szereppel való erős azonosulás a nemek közötti hatalmi egyensúly és a tradicionális nemi munkamegosztás fenntartását eredményezi. A szexualitás területén ez azt jelenti, hogy az erősen feminin nők, akik a női nemi szereppel erősen azonosulnak, a szexualitást mint a párkapcsolat legfontosabb elemét tekintik, amelyben a nő szerepe a férfi vágyának kielégítése, és amelyben a férfi a kezdeményező, a nő pedig erősen tárgyiasított – legalábbis a heteroszexuális kapcsolatokban (a nem hetero kapcsolatokra egy másik írásban térek ki).

A szigorúan hagyományos nemi szerepleosztást preferáló hetero pároknál már a párválasztásban megfigyelhetjük a nemileg elkülönülő munkamegosztást: a férfinak erősnek, határozottnak és jól keresőnek kell lenni ahhoz, hogy vonzó partner legyen, míg a nő elsősorban legyen szép, kedves, gondoskodó. Ez a nemi különbség azonban ma már kevesebb párkapcsolatra jellemző, a legújabb nyugati kutatások szerint férfiak és nők egyaránt  leginkább a vonzó és jól kereső partnert választanák, ha jutna mindenkinek ilyen. A szexben is változnak a nemekkel szemben támasztott elvárások, egyre lazul a hagyományos forgatókönyv.

A hagyományos heteroszexuális forgatókönyvek általában a férfi kezdeményezésével indulnak, amire a nő készségesen reagál, ugyanakkor a férfi „teljesítményét” mégis a nő kielégülése jelenti, amit sokan (ehhez jól illeszkedő módon) a leggyakoribb „férfi felül” misszionárius pózban, elsősorban hüvelyi úton szeretnének mindketten elérni. A leírt forgatókönyv követése azonban a kutatások szerint sokkal kevésbé jár együtt a párkapcsolati és szexuális elégedettséggel, mint a kevésbé rigid, szabadabb szexualitással jellemezhető kapcsolatok. A szexualitással kapcsolatos káros hiedelmek, melyek ezekben a forgatókönyvekben is megnyilvánulnak, összefüggést mutatnak a szexuális működés zavarainak kialakulásával, de csak a nőknél. Azok a nők, akik azt gondolják (a hagyományos női szerepnek megfelelően), hogy a szexuális vágy és öröm számukra nem szükséges, sőt bűnös dolog, sokkal inkább rendelkeznek szexuális zavarokkal, mint az ezt elutasító szex-pozitív társaik. A férfiak szexuális funkcionálásával ugyanakkor nem találtak ilyen összefüggést.

A női orgazmus- és vágyzavarok fontos összetevője tehát a merev nemi szereppel összefüggő hiedelemrendszer, és a házassággal majd gyermekvállalással „háziasított” női szerep kettőse. A tartós házasság a kutatások szerint a vágy legfőbb gyilkosa, amennyiben a partnerek nem tesznek ellene. A házastársi és szülői szerepek összeegyeztetése, idő és energia (esetleg pénz) felszabadítása a szexualitásra a párkapcsolat egyik legfontosabb feladata, ha azt akarjuk, hogy szeretett párunk a szerelmet és a zokniját is a közös lakásban keresse! Ennek fontosságáról és praktikus trükkökről olvashatnak például Kevin Leman: Szexre hangolva c. könyvében.

A szexizmus többféle arca

A tradicionális nemi szerep azonosulás és a nőkkel szembeni elnyomó ideológia (a hagyományos vagy ellenséges szexizmus) összefüggése régóta ismert jelenség. Az ellenséges szexizmus a nőket alacsonyabb rendűnek, a férfivel nem azonos szintű emberi lénynek tételezi, amire sok magyar nyelvi kifejezés, szólás vagy közmondás is utal (asszonyállat, "asszony verve jó", stb.). Az ellenséges szexizmus szexuális megnyilvánulásai a nemi erőszak különböző formái - a családon belüli "szelíd" kényszerítéstől (amikor a férfi elveszi, ami "neki jár"), egészen az idegenek nyilvános megerőszakolásáig, ami egyes kultúrákban ma is bevett büntetési gyakorlat (és néha nem a nő, hanem valamely családtagja által elkövetett bűnért kirótt büntetés). Az ellenséges szexizmussal a nők is azonosulhatnak, mint ahogyan azt sokszor tapasztaljuk a családon belüli szexuális bűncselekmények áldozatainál , akik önmagukat hibáztatják, nem tesznek feljelentést, azt gondolják partnerüknek valóban joguk van arra, amit tesz. Az ellenséges szexizmus egyértelmű negatív összefüggésben áll a párkapcsolati és szexuális elégedettséggel, vagyis a szexizmus magas szintje esetén az elégedettség alacsonyabb, főleg a nőkben. Ugyanakkor a szexista férfiak szintén nem járnak jól, mert ugyan az asszony kielégíti az ő igényeiket, de azt ők is érzik, hogy a nő nem elégedett, nem boldog ebben a kapcsolatban, márpedig a férfi szexuális elégedettségének egy fontos összetevője, hogy képes kielégíteni a nőt.

A társadalmi fejlődés a legtöbb országban „civilizálta” a nőkkel szembeni elnyomást, létrehozva a „jóindulatú szexizmust”, amely a nőket már nem kezeli nyílt elnyomással, hanem alárendelt szerepüket a férfiak által védendő jóság, gyengédség, ártatlanság jellemzőivel magyarázza, így igazolva a társadalmi egyenlőtlenségeket. A látszólag pozitív, kivételező attitűd azonban hangsúlyozza a női passzivitást, és romantizálja a férfiaknak való kiszolgáltatottságot, a szexualitás területén is, amolyan „én Tarzan, te Jane” típusú megközelítésben. Azok a nők és férfiak, akik azonosulnak a jóindulatú szexista ideológiával a férfiakat önzőnek és szexuálisan „állatiasnak”, míg a nőket tisztának és önzetlennek látják. A kutatások szerint ugyanakkor azok a nők, akik partnerüket önzőnek tartják, kevésbé kommunikálják felé szexuális igényeiket, ezáltal kevésbé lesznek elégedettek a kapcsolat szexuális vonatkozásaival (is). Sajnos a férfiak általános negatív megítélése a párkapcsolatokról szóló barátnői csevej gyakori eleme, amely nem segíti, hanem éppen rontja a párkapcsolatok kimenetelét. Hölgyeim az elégedetlenségüket a partnerükkel beszéljék meg, a hatékony kommunikáció a szexről vagy a párkapcsolatról az elégedettség legfőbb összetevője!

Visszatérve a jóindulatú szexizmushoz, egyes kutatások szerint magasabb szintje a nőkben gyakoribb szexuális aktivitással, és ezzel összefüggésben gyakoribb orgazmussal jár, amit a szerzők egyrészt a kötelességszerű szexualitás gyakorlatával, és azzal a korábban feltárt összefüggéssel magyaráztak, hogy a jóindulatú szexizmus a nőkben maszkulinabb partner választásával jár együtt, és a maszkulinabb partnerrel valószínűbb az orgazmus, mint a kevésbé maszkulinnal. A jóindulatú szexizmus tehát korántsem egyoldalúan megítélhető jelenség. Azokban az országokban, ahol a tradicionális nemi szerepek akár a nők fizikai bántalmazását, szexuális abúzusát is megengedik, a jóindulatú szexizmus a nők védelmezője az ágyban és azon túl egyaránt.

A szexizmus nem velünk született hiedelemrendszer, hanem a társadalom, és főleg a családi nevelés terméke. Magyarországon sajnos ma még mindig (és néha úgy érzem, növekvő mértékben) elfogadott a szexista hozzáállás, a nőket gyalázó vagy csak finomabban lenéző, testüket elfogadottan tárgyiasító közbeszéd és reklámok egymást érik. Ezzel párhuzamosan létező jelenség a férfiakkal szembeni ellenségesség is, sokszor a kettő egymást erősítve vezet egy nemek közötti harchoz. Férfiak: a nők mind buták, nyafkák, a férfiak vérét szívják, csak a pénz kell nekik! Mire a nők: a férfiak mind állatok (férgek, patkányok, disznók, stb), erőszakosak, elnyomják a nőket és csak a szex kell nekik. És ez hány családra jellemző beszédmód! Nehéz ezért a szexizmus mentes gyereknevelés vagy a felnőttek hozzáállásának megváltoztatása. Elérhető és mozgósítható pozitív forgatókönyvek és megoldásmódok nélkül, melyeket ugyanúgy a szüleinktől tanulhatnánk (mint ahogyan a szexizmust is), nehéz megváltoztatni a hozzáállást, kipróbálni új szerepleosztásokat. A párterápiák erre is segítséget nyújthatnak.

Kettős mércék avagy amit lehet Jupiternek...

A szexuális kettős mércék a férfiakkal és nőkkel szembeni elvárások és mércék különbségeit jelentik. Az ’50-es években végzett kutatások még erős és egyértelműen a nőket sújtó kettős mércéket tártak fel a házasság előtti szexualitás, házasságtörés és maszturbáció témakörében, azonban a megítélés a ’60-as és ’70-es évek szexuális forradalmával és a nyugati társadalmak modernizációjával párhuzamosan változott, mozdult el az egyenlő értékelés irányába, azonban egyetlen vizsgálatban sem mutatkozott valóban egyenlőnek. A kettős mérce erőssége, a nők negatívabb megítélése a szexualitással kapcsolatos aktivitás, kezdeményezés, szabadság, örömök stb. tekintetében természetesen nem független az adott kultúra nemiséggel, nemi szerepekkel kapcsolatos megítélésétől, mint ahogyan a konkrét szereplők párkapcsolati státuszától, életkorától sem. A nyugati kultúrák tagjai és a fiatalok sokkal egyenlőségelvűbbek, mint a keletiek,  vagy az idősek.

Az ezredforduló után a kettős mércék ugyan észlelhetően jelen vannak a társadalomban, de az azokkal való személyes egyetértés az iskolázott fiatalok (és főleg a nők) körében már sokkal alacsonyabb. Mindazonáltal a szexuális kettős mércékkel való egyetértés a szexuális tevékenységgel, funkcionálással és elégedettséggel összefüggő tényező, amely elsősorban a szexuális kommunikáción, asszertivitáson, énhatékonyságon és egyéb tényezőkön keresztül fejti ki hatását.

A kutatások szerint a nők (de nem a férfiak) hagyományos szexuális attitűdje (a szexuális kettős mérce elfogadása) összefüggést mutat a csökkent szexuális autonómia érzettel, negatívabb szexuális testképpel, a szexszel összefüggő negatívabb érzésekkel és magasabb szintű elkerülő szexuális motivációval – melyek mind a szexuális elégedettséget csökkentő tényezők.

A nők minden kutatásban egyenlőségelvűbbek voltak, mint a férfiak, kivéve a női szexuális kezdeményezés megítélését, amit a férfiak a nőknél nagyobb mértékben találták elfogadhatónak. Azok a nők, akik elfogadhatónak találták, hogy a nő kezdeményezzen, maguk is gyakrabban kezdeményezték a legutóbbi szexuális együttlétet. Nem meglepő módon a szexuális kettős mércével való azonosulás és a hűtlenség aktuális ténye is összefüggést mutatott, a saját nem irányában történő elfogultságot mutatva. Azok a férfiak, akik úgy gondolják, a férfiaknak több szexuális szabadság megengedett, vagyis számukra elfogadottabb a férfi hűtlenség, mint a női, nagyobb arányban vallották be, hogy már maguk is félreléptek, mint az egyenlőségelvű vagy a nők irányában megengedő társaik. Ugyanez igaz a nőkre is. Függetlenül kortól, nemtől és egyéb változóktól, minél egyenlőségelvűbb az egyén a szexuális hűtlenség megítélésében, annál elégedettebb jelenlegi szexuális kapcsolatával.

A modern kapcsolatok előnyei

 A szex tehát a társadalomban értelmeződik, a társadalom által ránk kényszerített nemi szerepek, ha azonosulunk velük, hatnak párkapcsolatainkra és szexuális életünkre. Ne vegyünk azonban mindent készpénznek, amit az előző generációk ránk hagyományoztak. A szexista hozzáállás a párkapcsolatoknak is árt, így érdemes átértékelni a nemi szerepeket és a hozzájuk tartozó ideológiákat.

A merev nemi szerepleosztás eltűnésével megnő az egyén szabadsága a szexben is. A nő kezdeményezőkészségének és aktív szerepének elfogadása és igénylése a férfi részéről mindkettejük szexuális és párkapcsolati elégedettségét növeli. Az aktívan kezdeményező, a szexuális igényeit jelző és tudatosan kezelő, röviden szexuálisan asszertív nők minden tekintetben elégedettebbek a szexszel, több orgazmus élnek át, ezáltal partnerük számára is vonzóbbak és kívánatosabbak, így mindkét fél elégedettebb a párkapcsolattal, mint a szexuálisan visszahúzódó, passzív (hagyományosan nőies) nők esetében. 

Ugyanez igaz a hagyományos férfi szerep átértékelésére is! A kutatások eredményei szerint boldogabbak és szexuálisan is elégedettebbek azok a párkapcsolatok, ahol a férfi nem macsó, hanem érzékeny, kedves, előzékeny és jól fogadja partnere ötleteit, kezdeményezéseit. Igazság szerint a legtöbb férfi kifejezetten örül a nő irányító szerepének, kezdeményezésének és kreativitásának - az ágyban! De itt meg is áll a nemi jogegyenlőség. Csakhogy ez nem megy másként, minthogy az élet minden területén lazítunk a nemi szerepek merev rendszerén.

Uraim, nem várhatják el női partnerüktől, hogy szexi és forró vadmacska, kreatív lepedőakrobata legyen, aktív és kezdeményező az ágyban, de amúgy meg nincs egy rossz szava, nincsenek igényei és ötletei, csak csendben és mosolyogva végzi a dolgát: megértő, kedves, gondoskodó, a házimunkákat mind elvégzi, a gyerekek gondját egyedül viszi (fogadóórák, házifeladat, különórákra hozom-viszem, stb.). Ez nem egy ember, ez egy robot, mint a nők Ira Levin könyvében a Stepfordi feleségekben, amiből két remek film is készült.

És Hölgyeim, önök sem gondolhatják komolyan, hogy a "Marlboro man" leszáll a lóról, hazajön elmosogat, ellenőrzi a gyerekek leckéjét, meghallgatja figyelmesen neje minden szavát, teát főz neki, megmasszírozza a hátát, kikergeti a pókot a sarokból, majd keményen, de figyelmesen "megcsinálja" Önt. Ez az ideális férfi nem létezik. Ha elvárjuk a férfitól a figyelmességet, kedvességet, gyengédséget, ez azzal jár, hogy bizonyos hagyományosan "férfias" tulajdonságai háttérbe szorulhatnak. Nem lesz mindig erős és határozott, megmutathatja gyönge és érzékeny oldalát is, és hát nem ezt akartuk? Vagy Shrek vagy a Szőke Herceg, nem igazán létezik a kettő kombinációja, vagy akkor nagyon szerencsések vagyunk.

A modern, szexizmus mentes párkapcsolatban azonban ez nem lehet gond. Ha nem az alapján kezdeményezünk szexet, javítjuk meg a csöpögő csapot, visszük el a gyereket iskolába, és tessékeljük ki a betévedt denevért, hogy ki a férfi és ki a nő, hanem, hogy kinek van hozzá kedve, ideje, képessége, stb, akkor már tettünk egy lépést az egyenlőségelvűbb, kiegyensúlyozottabb és kielégítőbb párkapcsolatok felé. Kezdhetjük a szexszel ezt a munkát, mert az örömteli, a pók eltávolítását és a mosogatást hagyhatjuk későbbre. De ha az élet egyéb területén elhanyagoljuk a merev nemi munkamegosztás lebontását, az előbb-utóbb visszaüt. Ahogy Kevin Leman írja: a szex a konyhában kezdődik.

 

Tudományos igényességű olvasók részére összeválogattam a vonatkozó legfontosabb irodalmakat:

Emmerink, P. M., van den Eijnden, R. J., Vanwesenbeeck, I., & ter Bogt, T. F. (2016). The Relationship Between Endorsement of the Sexual Double Standard and Sexual Cognitions and Emotions. Sex Roles75(7-8), 363-376.

Greene, K., & Faulkner, S. L. (2005). Gender, belief in the sexual double standard, and sexual talk in heterosexual dating relationships. Sex Roles53(3-4), 239-251.

Harris, E. A., Hornsey, M. J., & Barlow, F. K. (2016). On the link between benevolent sexism and orgasm frequency in heterosexual women. Archives of sexual behavior45(8), 1923-1931.

Haavio-Mannila, E., & Kontula, O. (2003). Single and double sexual standards in Finland, Estonia, and St. Petersburg. Journal of Sex Research40(1), 36-49.

Herrero, J., Rodríguez, F. J., & Torres, A. (2017). Acceptability of partner violence in 51 societies: The role of sexism and attitudes toward violence in social relationships. Violence against women23(3), 351-367.

Hurlbert, D. F. (1991). The role of assertiveness in female sexuality: A comparative study between sexually assertive and sexually nonassertive women. Journal of Sex & Marital Therapy17(3), 183-190.

Nobre, P. J., & Pinto‐Gouveia, J. (2006). Dysfunctional sexual beliefs as vulnerability factors for sexual dysfunction. Journal of sex research43(1), 68-75.

Rudman, L. A., & Glick, P. (2012). The social psychology of gender: How power and intimacy shape gender relations. NY: The Guilford Press.

Thomae, M., & Houston, D. M. (2016). The impact of gender ideologies on men's and women's desire for a traditional or non-traditional partner. Personality and Individual Differences95, 152-158.

A bejegyzés trackback címe:

https://slowmotion.blog.hu/api/trackback/id/tr1012681569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serény Vélemény 2017.07.31. 15:14:56

Marlboro Man meghalt tüdőrákban, úgyhogy nem mosogat.

Philadelphia 2017.07.31. 15:25:56

Ez egy nagyon színvonalas cikk. A nemi szerepek történelmi módosulása (csak a nyugati kultúrában) kiváló téma, csak kár, hogy egyéni-társas szexuális traumáink, sőt ízlésvilágunk felülírják az egészet. Egy megerőszakolt nő még onnan is menekül, ha a férfi szex közben- fallal párhuzamos ágynál- beszorítja falhoz, sőt még a férfi felül helyzetek is problémásak lehetnek (pl. hányiger, konkrét hányás) . Ha a nő szexelt már análisan korábbi partnerrel, és nem jött be, akkor a férfi simán megkaphatja ("menjél kurvához ha ilyet akarsz") . Az ízlés vízválasztója a sperma. Hova lehet és hova nem lehet lőni. Szalonfrizurára nem élvezünk, ez alap. De valakinek az arc tabu, maximum nyakra mehet. Sőt valakinek már a melleire se, hiszen az olyan "kurvás". Lenyelni? Hát ezzel még a csajos beszélgetések közben is leamortizálható egy nő hírneve, már ha büszkélkedni merne "pornós" bevállalósságával. Szóval érthető is, meg nem is a nők panaszáradata az "intimitás hiányáról", hiszen egy férfi számára az intimitás fogalma a sperma elhelyezésének alternatív formáit -hím területmegjelölés- jelenti, hiszen ezen jól mérhető egy nő viszonyulása. Persze a viszonyulás és a viszolygás nem azonos fogalmak a két nem számára. Van kiút? Mindannyian hozzuk a neveltetésünket és az elszenvedett traumáinkat is. Ez partnerünk számára lehet kiindulási alap is valami szebb felé, de lehet egy zárvány is, amit már nem lehet feltörni és a szex marad/lesz olyan amilyen. Csalódott férfi a pornóban megtalálhatja a hiányzó részeket, az agy csodája, hogy a látványt képes interiorizálni, és elhinni, hogy ez megtörtént. Így a tényleges partner vélt vagy valós hiányosságait-viszolygásait nem kell újra a konfliktusok szintjére emelni. Sok nő tud kereket cserélni, és férfi séfek versenyeznek a nagydíjakért. A szerepek konfliktusa inkább az élet strapásságától függ. Egy napi 10-12 órát fuvarozó férfi tényleg csak vacsorát, hideg sört és focit akar, mosogatni, teregetni, vasalni nem fog. Kivéve ha a nője éjszakás nővér. Vagy ilyen kapcsolatok nincsenek is, mert kinyírja őket az időbeosztás?

F. Lassú Zsuzsa 2017.07.31. 15:39:15

@Philadelphia: Teljesen egyetértek, a személyes mindig izgalmasabb és valóságosabb, mint az általános. A tudomány inkább az általánost vizsgálja, de azért vannak nagyon jó esettanulmányok is, amelyekből sokat lehet tanulni. A traumák feldolgozása ugyanakkor mindig egyedi út, azt nem lehet megspórolni blogok olvasásával (vagy írásával :-) Azért a férfi intimitást nem egyszerűsíteném le ennyire, ők is nagyon sokfélék és sokan csak a felszínen ilyen egybitesek, mert az érzelmeket ciki kimutatni. Nagyon köszönöm a hozzászólást, mert nagyon jó témaötleteket is kaptam!

Duplaxiii 2017.07.31. 15:43:06

Örülök, hogy valaki nyiltan felvállalja a propagandát.
Ami le van írva, az persze igaz egy társadalmi rétegre.
Arra a rétegre, amely az utolsó 15-20 évben - fokozottan napjainkban - a neten szerveződve probálják a saját "hobbijukat" elterjeszteni.
A korai nőmozgalmakat a kommunizmusban, majd az ezredforduló táján a büszke szingliket, kevergett a gyomrom a metroszexuális nő-fiucskák látványán. Most itt a divat-feminizmus, a gender-elv.
És ez jellemzően úgy 30-ig foglalkoztatja a nőket.
Aztál látom, ahogy a 40-es nők reszketve keresik a megfelelő FÉRFIT! Ahogy a hippik is megszelidűltek, a független nők is vágynak a szerető családra, a megfelelő férfire...
Én támogatom a nőket, csinálják! Én már pótoltam magam, már nem akarok gyereket és soha nem adom fel a férfit, ami születésem óta velem van.
Láttam olyan párt, ahol a férfi művész volt, nem vezetett, nem volt köze a modern élethez, míg a neje mérnökként a cigány melósokat hajtotta az építkezéseken. Van egészséges házaspár barátom, mindkettő diplomás, a feleség később lett az, de otthon egy egymás szerető klasszikus család, unokáznak, de hogy ki a góré, szóba sem jön.
Ez mindenkinél más. Ezt egységesíteni, törvényesíteni betegség.
De tudjuk, ezek a marketingalapú mozgalmak mind betegek.
Az emberek önrendelkezését akarja megszüntetni, a nőkét is!!! Mert honnan is származna egy fiatal lánynak az, hogy nem egy megfelelő srácba szeressen bele, hanem egy beretvált uniszex csigába..?
De mondom, legyen!
Mert a nőknek önmaguktól kell rájönniük az élet értelmére, azt ne a 21,századi ostoba "nőtanácstól" várják.
(hogy ki mikor hogyan él, egyedi, ahány család, pár, mind más. Én ugyanúgy kimostam a dolgokat, neveltem gyereket, vásárolta, rendeztem a kertet, mint az évekig otthon lévő párom! És soha nem akartam ágyba a kávét. De soha nem lennék képes agymosott feministákkal még fél órát sem együtt lenni...)

Dworkyll · http://ekonyvolvaso.blog.hu/ 2017.07.31. 15:56:58

@Duplaxiii: Őőő, milyen propaganda? A "szexizmus mentes párkapcsolat" mint olyan szerinted egy divathóbort? Mesterséges trend, ami jó lenne, ha eltűnne? Frankón??

2017.07.31. 15:58:04

A mai nők nem főznek, mosogatnak, takarítanak.
Tapasztalatból írom ezt. Nem volt még nőm, aki jobban főzött, mosogatott, vezetett háztartást, mint én. Nem mondom, hogy alacsonyabbrendűek lennének a férfiaknál, de azt igen, hogy ezek a tevékenységek nem igényelnek sok észt és ezeket se képesek megtanulni. Nem azért, hogy rám vagy más férfira főzzenek, mossanak! Hanem hogy magukat el tudják látni.
A mai hatvanéves korosztály talán az utolsó, akik háziasszonyok is voltak teljes munkaidős munka mellett. Jobb-rosszabb háziasszonyok, lehet, hogy csak tízféle ételt variált az illető, meg hogy nem vasalt színéről-fonákjáról is, de valamennyire próbálkozott.
Ma ez sincs már.
Nem mondom tehát, hogy a férfinál alacsonyabbrendű lenne a mai nő, de hogy az 50 évvel ezelőtti nőkhöz képest siralmasan lusták, az biztos.

2017.07.31. 16:10:21

"A tradicionális nemi szerep azonosulás és a nőkkel szembeni elnyomó ideológia (a hagyományos vagy ellenséges szexizmus) összefüggése régóta ismert jelenség."

Nincs ilyen elnyomó ideológia. Európában sose volt. Sose szerveződöttvegy csomó férfi azzal a közös gondolattal, hogy nőket nyomjanak el. Az elnyomás egyes társadalmi rétegek ellen irányult, aki jobbágy volt vagy a kommunizmus alatt osztályidegen, azt elnyomták nemtől függetlenül.
Ez a nőkkel szembeni elnyomás csak a muszlim országokban volt és van jelen. Meg Indiában.

A szexuális asszertivitás jó dolog mindkét nemnél, ezt senki se vitatja. Persze egyéni preferencia számít főleg.

Sokat emlegeti a poszt a szexizmust. Ma egyféle szexizmus van nyugaton: a feminizmus. Ez a nők felsőbbrendűségéről szól. Mert ha egyenlőséget hirdetne, akkor egalitárius mozgalomnak hívnák. Ha létrehoznak egy férfi egyenlőséget hirdető mozgalmat maszkulinizmus vagy meninizmus néven, akkor senki se hinné el, hogy az nem férfi felsőbbrendűséget hirdet. Mert a neve árulkodó. Pont mint a feminizmusnál.

Dworkyll · http://ekonyvolvaso.blog.hu/ 2017.07.31. 16:58:35

@karandash: "Nincs ilyen elnyomó ideológia. Európában sose volt." Persze. Már az ókori görögöknél is engedték őket szavazni. Ja, nem. És ma is, ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést kapják, és nincs üvegplafon se. Ja de. Szóval ez így egy picit sommás. És pl. pont a fizetések környékén kifejezetten egalitáriánus az a mozgalom.

Ugyanezen az alapon én például ellenzem a pozitív diszkriminációt meg a kvótázást is, mert vallom, hogy a megfelelő munkára a megfelelő ember kell, a nemtől függetlenül. (Meg ha már kvótázás, akkor én pártolnám azt a vonalat, hogy több férfi nevelő kellene az óvódákba, mert a kisfiúknak nem az óvóneniktől kéne eltanulni a férfias magatartásmintákat. Csakhogy ahhoz "férfias" fizetések is kellenének, ugye.)

Egalitárius mozgalomról úgy igazából meg majd akkor beszéljünk, ha majd a férfiak megtanulnak szülni ;-) addig elég lenne azt egalizálni, amit amúgy _értelmesen_ lehet, mert hál istennek a két nem azért különböző.

bicyclist 2017.08.01. 10:46:53

Az "izmusok" mindig végtelenül leegyszerűsítenek: "egyenlőséget a nőknek!" Rendben. De mi is az egyenlőség? Az egyformaság? Én azt gondolom ez nagy hiba lenne. Inkább abban kellene gondolkodni, hogy abszolútérték nő = abszolútérték férfi. Bele kell nyugodni, hogy sosem leszünk mindenben egyenlőek. Mondjuk most is minden további nélkül magától értetődőnek veszi a nők elsöprő többsége, hogy a válásoknál - függetlenül attól, hogy ki a válás okozója - gyakorlatilag automatikusan a nő viszi a gyerekeket. Holott számtalan példa van rá, hogy az apa is tökéletesen tud gondoskodni a gyerekekről. A józan észre kellene hallgatni.
A társadalmi tradíciók csak nagyon lassan változnak meg. De ez nem feltétlenül ördögtől való. A fajunk (és persze minden más faj) azért tud fennmaradni, mert szükség esetén változni tud, de a változás nem feltétlenül jó és nem feltétlenül ott mutatkoznak meg a károk, ahol várjuk. Pl. a fogamzásgátlás és a biztonságos abortusz elterjedése felborította a társadalom korstruktúráját, egyben utat nyitott a gyors emancipációnak. Mert ha a szex nem jár együtt a terhességgel, akkor nincsen akkora kényszer a monogámiára. Ugyanis ha az aktusokból gyerekek születnének, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy a férfi kinek a gyerekét neveli (a nőnek ez kevésbé kardinális kérdés). Márpedig a történelem során az egyedülálló anya esélye a gyerek(-ek) felnevelésére, főleg család nélkül (apa, anya, testvérek) elég rossz volt. Ma is csak az állam jövedelem újraelosztása teszi ezt lehetővé. Ki tudja meddig lesz ez így? Persze a család egyben tartása ma már emiatt sokkal kevésbé fontos a nőknek, a válások több mint a felét a nők kezdeményezik. És nem azért, mert erőszak éri őket, bár van egy társadalmi réteg, akiknek érdeke azt sulykolni, hogy a férfiak szinte kivétel nélkül erőszakos állatok.
A nők tömeges munkába állása miatt csökkent az átlagkereset. Amíg korábban (polgári környezetben, de nem fidesz-értelemben) egy keresetből megélt a család, most ketten dolgoznak meg nagyjából ugyanazért a jövedelemért. Közben a gyerekeket már senki nem neveli, a szülők robotolnak, a nagyszülőket eltávolítottuk (úgyis mindenbe belepofáztak), az iskola lassan már nem is (tud) tanít(ani), de nem nevel az biztos. Amíg sok szülő (most már inkább nagyszülő) könnyes szemmel emlékszik vissza, hogy "bezzeg a Kovács tanár úr akkora pofont adott, de ember is lett belőlünk" ugyanakkor cirkuszt csinál az iskolában, ha a Dezsőkére hangosabban rámordul a tanítója, amikor a tízóraiját a táblára keni. Dezsőke pedig úgy nő, mint a gomba, vadul, és az internetről tanulja meg, hogyan kell kapcsolatot teremteni a csajokkal. Az internet pedig megadja a választ, mégpedig egyértelműen: a lányok bizony szexet akarnak és legjobban szopni szeretnek. Egy kis puncinyalás után akrobatikus pózokban akarják csinálni (esetleg többen is kívánják egyszerre szeretni Dezsőke izgalmas testét). Ekkor a lányok már nagyon akarják az anális szexet, főleg váltogatna a "hagyományos" behatolással (óvszer nélkül) és a szopással. Végül a legfontosabb az arcukra élvezni. Pont.
Ezzel a pár gondolattal arra szerettem volna rávilágítani, hogy mielőtt a mosdóvízzel kiöntenénk a gyereket, nem árt azon elgondolkodni, hogy a hagyományos nemi szerepek életben tartották a Homo sapienset, méghozzá elég hatékonyan. Minden hibájukkal. Most spekulatív módszerekkel kiagyalhatunk új nemi szerepeket, de nem árt észben tartani, hogy ezek a kísérletek balul is elsülhetnek.

bicyclist 2017.08.01. 11:43:28

Vajon véletlen-e, hogy a gazdag és/vagy jól kereső nők jó része nehezen talál társat magának, mert számukra a kívánatos partner még gazdagabb, még dominánsabb? Vagy ha megfordítjuk, egy igazgató nő, vagy mondjuk egy bíró, vajon randizgatna-e egy Tesco pénztárosként dolgozó férfival? Vagy egy villanyszerelővel? Akkor hol az igaz szerelem? Mert ha van, akkor nem függhet az anyagiaktól. Vagy mégis? Azért mert most béke van, azért a gyengébb nő (és ezt most ne vitassuk) ösztönösen a védelmező férfit keresi, mert ez a program fut a winchesterén. A testünk a hardver, az ösztön-énünk az operációs rendszer, ezen "futnak" a tanult magatartásminták, vagyis a "programok". És ahogyan a számítógépen, lehet frissíteni programot is, akár az operációs rendszer is változhat egy kicsit, de a három szintnek összhangban kell lennie egymással. Ha női viselkedést kényszerít a társadalom a férfira vagy fordítva, pláne drasztikusan és hirtelen, az garantáltan nem várt helyeken is változásokat okoz a társadalomban. Akár említhetem a járványként terjedő potenciazavarokat, a csökkenő spermaszámot satöbbi. De nemi szerep a nagymamáé is (v. Jared Diamond: A harmadik csimpánz) akinek komoly szerepe volt fajunk fenntartásában az unokák gondozásában. És akit száműztünk, mert hát ugye egyfelől az anyós... másfelől sokkal jobb úgy szexelni, ha minimalizáljuk azok számát, akik szem és fültanúi és akikhez alkalmazkodni kellene. Aztán meg komoly filmtermés szól arról, hogy mennyire megterhelő a gyereknevelés a szülőknek.
Amúgy ezek a filmek és különösen a reklámok abszolút direkt befolyásolják a szokásainkat, különösképpen a szexualitás területén. Megváltozik az önértékelésünk, a vágyott ideállal kapcsolatos elvárásaink, a masik nemhez való viszonyunk, a gyerek (nem) szülési/nemzési kedvünk és általában minden, amit a józan ész és főleg a tapasztalt idősebbek (mondjuk bölcsek) véleményére támaszkodva kellene eldöntenünk. Mert a 18-30 közötti korolytályban nincsenek kétségek önnön mindentudásuk felől ez csak később alakul ki általában. Addigra sokan már lehorgonyoztak valaki mellett, egy-két gyerek is van. És akkor jön az, hogy hú b.meg az asszonynak már nem áll úgy a melle és nem úgy pattan be az ágyba mint egy párduc. De ekkor jön a megvilágosodás: dobd el a régit, nem érdemes vesződni a megjavítással, hiszen van sok új (punci). Most ezt a példát hoztam, de a nőkre is legalább ennyire hatnak az agymosó reklámok. A slusszpoén: nem mi döntünk.... csak engedünk a sugalmazásnak...

F. Lassú Zsuzsa 2017.08.01. 11:56:51

Gondoltam, hogy darázsfészekbe nyúlok a poszttal, mert a kérdésről mindenkinek nagyon határozott véleménye van. Sajnálom, hogy csak kevesen szólnak hozzá az írás lényegéhez, és a többség a tradícionális munkamegosztást kezdi visszasírni, mint amit a természet meg az öreg bölcsek ránk hagyományoztak. Meg a túlnépesedést és a klímaváltozást, a gyerekverő gyereknevelést, a pálinkás kenyérrel való megnyugtatást, meg egy csomó olyan dolgot, amiről ma már tudjuk, hogy rossz. Ha egy kicsit is belegondolunk, nem szeretnénk akkor élni, amikor minden ilyen egyszerű meg szép(en kinéző) volt. A társadalmi változásokat a nőkre kenni elég szűklátókörű dolog, akkor inkább kezdjük a letelepedett földművelő életmóddal (az első hatalmas változás a nemek közötti viszonyban - erre vonatkozóan javaslom a Hajnali szex c. könyvet), majd a túlnépesedést és igazán megváltozó családi viszonyokat sokkal inkább az ipari forradalomra lehet kenni - az meg ugye férfi biznisz volt. Szóval a helyzet nem olyan egyszerű. De az írás szerencsére nem is erről szól.

rugalmacska 2017.08.01. 12:39:18

nagyon jo a cikk, meglep, hogy nekem is tetszik! korosztalyomra nem tul jellemzo modon az embereket a viselkedesuk es tetteik alapjan szeretem osztalyozni, nem pedig a nemuk alapjan. "a mai nok nem foznek" hulyeseggel falra lehet kuldeni engem, szvsz vannak fozesben tehetsegtelen emberek (ferfiak es nok egyarant), vagy lustabb emberek (ferfiak es nok ugyanugy) es vannak olyanok akik elvezik a fozest (igen, ferfiak es nok is). Ez ugyanigy igaz minden genderizt feladatra is. Adjuk meg a bizalmat es szabadsagot az embereknek, hogy azt csinaljak amiben jok es amihez kedvuk van ne pedig elvaras szinten kelljen megfelelniuk es belekenyszerulniuk a gender szerepekbe.

rugalmacska 2017.08.01. 12:41:37

@rugalmacska: *genderizalt feladat - akarom mondani.

bicyclist 2017.08.01. 12:51:52

@F. Lassú Zsuzsa: végül is minden összefügg nem? A magyarázatot pedig mindenki az attitűdjéhez viszonyítva adja meg. Lássunk egy példát. A nők kevésbé akarják a szexet, mint a férfiak. Bizonyíték: a férfiak sokkal többször kezdeményezik az aktust. 1. magyarázat: a nők is megtennék, hiszende el vannak nyomva

bicyclist 2017.08.01. 13:01:49

(üzemzavar...) hiszen ők is ugynúgy kívánják, de el vannak nyomva; 2. a neveltetésük miatt szemérmesebbek, ezért nem mernek kezdeményező szerepbe kerülni; 3. a férfi közeledésének elfogadása vagy elutasítása érdekérvényesítési eszköz; 4. a teherbe esés miatti óvatosabb viselkedés. Férfitársaim körében gyűjtött vélemények alapján a nő kezdeményezésére (házasságban) nagy kereslet lenne.

F. Lassú Zsuzsa 2017.08.01. 14:07:37

@rugalmacska: Teljesen egyetértünk! A gond ott van, hogy már születéskor beletesznek bennünket a saját nemünkben megfelelő dobozba, ahol - kevés családi kivételtől eltekintve - a nemünknek megfelelő dolgok vannak kékben vagy rózsaszínben. Így mire iskolába megyünk, már el sem tudjuk képzelni, hogy nőként is lehetnénk mérnökök, katonák, vagy államfők. A fiúk pedig kitérnek a kisbabák útjából , és megtanulnak nem sírni, ha fáj, nehogy anyámasszony katonája legyen belőlük. Szóval szép ez, hogy hagyjuk mindenkinek, hogy az legyen, ami akar, csak impilicit módon meg minden gyereknek a nemének megfelelő üzenetet küldünk, hogy mi akarjon lenni, mihez értsen, stb. De valahol el kell kezdeni, és akár az ágyban is kezdhetjük :-)

F. Lassú Zsuzsa 2017.08.01. 14:17:35

@bicyclist: Igen, én is így gondolom. Ezek a játszmák a hetero kapcsolatokban nagyon mennek. Férfi célozgat finoman, nő nem reagál (nehogy kurvának nézzék), férfi nyíltabban nyomul - nő vonakodik, de nem reagál egyértelműen (még mindig nehogy kurvának nézzék), majd amikor a férfi már nagyon nyomul, akkor a nő megsértődik és visszahúzódik - neked csak az kell! Hányszor hallottam ilyeneket, hogy "várt lány várat nyer" (nem nagyon hatott :-), ugyanakkor abban igaza van a mondásnak, hogy a kettős mérce miatt még mindig negatív a megítélése a szexuálisan aktív, nagy vággyal rendelkező nőknek. A hiperszexualitás mint szexuális zavar sokszor az orvosok fejében is összemosódik az egyébként egészséges intenzív nemi vággyal - ja és kizárólag a nőknél! Érdemes elolvasni Angus McLaren: Szexualitás a XX. században c. könyvét és Diane Ducret: A tiltott rés c. könyvét. Remek kultúrtörténeti összefoglalása a szexualitás szabályozása kérdésének. Persze az itt és mostban minden egyedileg alakul és nincsenek szabályok. A saját életünket nekünk kell rendbe tenni. De még jó, hogy vannak a pszichológusok, akik segíthetnek :-)

Diverzáns 2017.08.02. 00:45:51

A hagyományos nemi szerepek sajnos eltűnőben vannak jön az új uniszex társadalommodell. Férfias nők, nőies férfiak. A második harmadik generációk felfordult világot teremtenek.

Segna 2017.08.02. 12:21:51

@karandash: "A mai nők nem főznek, mosogatnak, takarítanak.
Tapasztalatból írom ezt. Nem volt még nőm, aki jobban főzött, mosogatott, vezetett háztartást, mint én. Nem mondom, hogy alacsonyabbrendűek lennének a férfiaknál, de azt igen, hogy ezek a tevékenységek nem igényelnek sok észt és ezeket se képesek megtanulni. Nem azért, hogy rám vagy más férfira főzzenek, mossanak! Hanem hogy magukat el tudják látni."
Ez nagyon sommás megállapítás, szívesen látnám az alátámasztó statisztikákat. A mai nők... 18-68 között? Vagy csak a heterók? Vagy csak az önállóan élők? vagy hogy van ez?
Az én korosztályomban (40-50) rengeteg klasszul főző nő van.
"nem igényelnek sok észt és ezeket se képesek megtanulni. " ja csak troll vagy
bocs, befejeztem
Más blogokon olyan értelmeseket szoktál hosszá szólni, de ez itt... kritikánaluli volt

Dworkyll · http://ekonyvolvaso.blog.hu/ 2017.08.02. 12:42:53

@Simao Sabrosa: Azért szerintem nem ennyire drámai a helyzet. Annyira nőies sose tud lenni egy pasi, hogy szüljön :)) Innentől kezdve van egy biológiai alappont. Kihívások persze vannak számosak, de majd megoldjuk őket.

Haloperidol 2017.08.02. 14:08:17

"a férfinak erősnek, határozottnak és jól keresőnek kell lenni ahhoz, hogy vonzó partner legyen, míg a nő elsősorban legyen szép, kedves, gondoskodó. "

Szerintem pontosan ez a legnagyobb probléma a feminizmussal, hogy nem amellett kampányol/kampányolt, hogy a nőies értékeket ne alacsonyabbrendűnek tekintsék a férfias értékekkel, hanem egyenrangúnak, hanem egyértelműen kihirdette a férfias értékek felsőbbrendűségét és azt propagálja, hogy a nők sajátítsák el a felsőbbrendű, férfias értékeket.

Manapság már szinte teljesen lehetetlen igazi, nőies nőt találni, aki kedves, melegszívű, gondoskodó.

Viszont tele vannak a női magazinok olyan sirámokkal, hogy "3 diplomás, vezető beosztásban levő nő vagyok, biztos egzisztenciám, nagy belvárosi lakásom, menő kocsim van, minden évben a elmegyek egzotikus nyaralásra, mégsem találok egy normális férfit, akivel tartós kapcsolatot tudnék kialakítani."

Ilyenkor röhögök szerencsétleneken, de nem csodálkozom azokon a férfiakon, akik nem akarnak egy másik "férfit" feleségül venni.

inkvisitor 2017.08.07. 13:19:45

@F. Lassú Zsuzsa: Hagyományos szerepek?
Tegnap ötször kezdtem el magyarázni telefonon két nőnek, hogy mit milyen sorrendben csináljanak, és milyen reakciót figyeljenek, hogy be tudják gyújtani a palackos gázról üzemelő tűzhelyet. Négyszer teljesen más csináltak, illetve csak sápítoztak, hogy jaj felrobban meg nem hallanak semmit. Ötödszörre sikerült végre begyújtaniuk a tűzhelyet, utána csak háromszor kellett elismételnem, mire felfogták, hogy hogyan van a teljesítményszabályozás. (függőlegesen lefele 100%, balra derékszögben minimum.).
Továbbá a feleségem egészen addig panaszkodott, hogy milyen megterhelő és nehéz a házimunka a gyerekek mellett, amíg dolgozni nem kezdett. A 4 hónapból 1-et otthon töltött, mert totálkárosra törte az autóját, utána mikor nem hosszabbítottak vele, úgy döntött, hogy akkor inkább szeptemberig itthon marad, és iskolaidő kezdetével keres munkát. És mellesleg örül, hogy itthon lehet mert a napi 8 óra munka rohadtul fárasztó és stresszes.

Az üvegplafonról meg kimutatták már párszor, hogy a nyugati világban nem nagyon érvényesül, csak a legmagasabb kategóriában, ellenben van üvegpadló is a nőknek. A legalja és a legfelső munkák azok, ahol a feérfiak többségben vannak. De érdekes módon IQ és egyéb képességek terén is nagyobb a szórás a férfiaknál, mint a nőknél. Ezen felül a legfelső kategóriás állások meglehetősen stresszesek, a nők pedig valahogy nem nagyon vonzódnak az erősen stresszes állásokhoz.