Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus blogja

Slow Motion

Az ártatlanság vélelme

Gyermekkori szexualitás

2018. január 14. - F. Lassú Zsuzsa

Ez a bejegyzés elsősorban szülőknek és nevelőknek szól, valamint mindazoknak, akik valaha gyermekek voltak és azóta hordozzák magukban szexuális kíváncsiságuk emlékét.

A gyermekek szexuális érdeklődésének, kíváncsiságának és felfedező kedvének „tetten érése” az egyik legkínosabb helyzet a szülők számára, amely számos kérdést vethet fel, pl. „ez normális?” „aggódnom kellene?” „mit mondjak?” és legfőképpen „hogyan reagáljak?” Legtöbbünk számára a gyermekünkkel a testiségről és szexualitásról való beszélgetés meglehetősen szokatlan, ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a szexualitásról és a testről szóló pontos, őszinte, a gyermek életkorának megfelelő információ nyújtása az egyik legfontosabb dolog, amit a szülők tehetnek azért, hogy gyermekük egészséges és biztonságos kapcsolatban legyen a saját testével.

Szexuális fejlődés kora gyermekkorban

A kisgyermekek általában természetesen „szemérmetlenek”, nyitottan érdeklődnek a saját és a másik teste és annak működése iránt, például megfogják a nők mellét, ahogyan saját anyjukét szopás közben, vagy szeretnék követni a felnőtteket a fürdőszobába. Élénken emlékszem, amikor az alig beszélő másfél-két éves kisfiam meglátva meztelenül felfedezte, hogy "a lányoknak nunijuk van" (idézet az Ovizsaruból), és ezt - teljesen illeszkedve Freudhoz - a hiányérzet kifejezésével kommunikálta. Rámutatott a frissen meglátott szervre és karját széttárva, értetlenül kérdezte: "Mami! Hol?"

A kicsik általában szeretnek meztelenkedni, megfogják, simogatják nemi szerveiket. Mivel kíváncsiak, hamar felfedezik, hogy a test egyes részeinek érintése, simogatása különösen kellemes érzéssel jár együtt. A szülők sajnos nagyon gyakran rémülten tiltják le ezt a tevékenységet,  megijesztve és sokszor megalázva ezzel a gyerekeiket.

Ahogyan a gyermekek egyre többet találkoznak más gyerekekkel (3 és 6 éves kor között), egyre inkább felfedezik fiúk és lányok közötti különbségeket, és egyre inkább a társaikra irányul szexuális kíváncsiságuk. Nem csak saját testük ingerlését élvezik (ebben az életkorban nagyon sokan maszturbálnak), hanem örömmel játszanak olyan játékokat pl. doktorosat, és papás-mamást, amelynek során megérinthetik, megpuszilhatják, megsimogathatják egymást. Óvodáskorban a gyermekek egyre inkább tudatában lesznek a szexualitást övező szabályoknak, és gyakran ellenőrzik ezeket a korlátokat viselkedésükkel és szavakkal, például „csúnya” beszéddel. Emellett természetes kíváncsiságuk kérdéseket vet fel bennük, például „honnan jön a gyerek?” és „miért különböznek a fiúk és a lányok?”  Ezt kiderítendő örömmel lesik meg egymást az óvodai mosdóban és átöltözésnél, nem kis riadalmat okozva az óvodapedagógusoknak.

Iskoláskorban a gyermekeknek megnő az érzékenysége a társadalmi szabályok iránt, ezért szemérmesebbek, tartózkodóbbak lesznek, elsősorban a felnőttekkel szemben. Ugyan az öningerlés (maszturbáció) és a szexuális játékok folytatódnak, azonban a kisiskolás gyerekek általában elrejtik ezeket a felnőttek elől. A szexuális érdeklődés megnő, és a gyermekek tudatosan keresik a szexuális tartalmú képeket a tévében, interneten, újságokban. A csúnya viccek és szóhasználat általános ebben az életkorban. A serdülőkorhoz közeledve a gyermekek elkezdenek romantikusan és szexuálisan érdeklődni társaik iránt.

Bár a szülők gyakran megijednek gyermekeik szexuális érdeklődését és viselkedését látva (pl. rajtakapva őket maszturbáción, vagy egymás testének felfedezésén), ezek a viselkedésformák a gyermeki fejlődés természetes velejárói. A legtöbb szexuális játék a gyermek normális kíváncsiságának kifejeződése és nem kell megijedni miatta.

A „tipikus” azaz „normális” szexuális játék gyermekkorban:

  • az együtt játszó és egymást ismerő gyermekek között történik
  • hasonló korú és nagyságú gyermekek között történik
  • spontán, nem tervezett
  • nem mindennapos
  • önkéntes bevonódáson alapul (a résztvevő gyermekek beleegyeznek a játékba, egyikük sem tűnik ijedtnek, zavartnak)
  • könnyen elterelhető más játék irányába, ha a felnőtt leállítja és elmagyarázza a szabályokat

Ugyanakkor néhány gyermekkori szexuális viselkedés több, mint ártalmatlan érdeklődés, és így szexuális viselkedési problémának tekinthető. Ezek a viselkedésformák veszélyeztetik a gyermek és más gyermekek biztonságát, jóllétét. (Erről a témáról bővebben olvashatnak egy következő posztban.)

Szexuális viselkedési problémának tekinthető bármely viselkedés, amely:

  • nem a gyermek életkorának megfelelő viselkedés (pl. ha egy három éves egy felnőtt nemi szervét szeretné megfogni, megpuszilni)
  • erőszakot, kényszert, fenyegetést foglal magában
  • életkorban különböző gyermekek között zajlik (pl. ha egy tizenéves egy három évessel játszik doktorosat)
  • erős negatív érzelmi reakciót vált ki valamelyik gyermekből pl. szorongást vagy haragot

Ha Ön ilyen jellemzőkkel írná le a gyermeke(i) szexuális játékát, tevékenységét, akkor javasoljuk, hogy forduljon gyermekpszichológushoz, nevelési tanácsadóhoz, hogy tisztázzák a kérdést és megtalálják a megoldást a problémára.

 Hogyan reagáljunk a gyermekek szexuális viselkedésére?

A tipikus szexuális tartalmú játékokat a szülők gyakran figyelmen kívül hagyják. Ezek a helyzetek ugyanakkor remek lehetőséget teremthetnek a nevelőknek, hogy megtudják, milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyermekek a szexualitásról, és fontos információkat adjanak át nekik a témáról.

Az első lépés megtudni, hogy mi is történt valójában. Ehhez fontos, hogy nyugodtak maradjunk. Ha nyugodtak maradunk, képesek leszünk tiszta fejjel döntést hozni arról, hogy mit mondjunk és tegyünk, ahelyett, hogy a hirtelen erős érzéseinkre hallgatnánk. Ahhoz, hogy lenyugodjunk és összeszedjük magunkat, néha szükség van pár mély lélegzetre, vagy arra, hogy tízig számoljunk, vagy akár bezárjuk az ajtót és visszavonuljunk néhány percre, mielőtt bármit is mondunk.  Miután összeszedtük a gondolatainkat - és esetleg beszéltünk a partnerünkkel, vagy más jelenlévő felnőttel – beszélhetünk a gyerekekkel egyenként.

Amikor a gyermekekkel szexuális témájú dolgokról beszélgetünk, fontos, hogy nyugodt, semleges hangon, nyitott kérdéseket használva tegyük, mert csak ez segíti, hogy saját szavaikkal elmondják mi is történt, ahelyett, hogy csak igennel vagy nemmel válaszolnának. Tehát ebben az esetben a szülő megkérdezheti (a gyermek életkorának megfelelő szavakkal): Mit csináltatok? Hogy jutott ez eszetekbe? Hol láttatok, hallottatok ilyesmit? Hogy éreztétek magatokat közben? Milyen volt ezt csinálni?

Ha a résztvevő gyerekek mindegyike azonos életkorú, ismerik egymást, barátok, és úgy tűnik, mind élvezik a játékot, akkor elsősorban kíváncsiságból tették, amit tettek, senkit nem sértett, zavart közülük a játék. Ha olyan helyzettel találkozunk, amelyben a gyerekek kissé zavarban vannak, de nem zaklatottak, akkor a helyzet ideális alapja lehet, hogy tanítsunk nekik valamit az egészséges határokról és a szexuális viselkedéssel kapcsolatos szabályokról.

Téves hiedelem: Ha beszélünk a gyerekeknek a szexről, akkor azzal csak bátorítjuk őket, hogy szexuális tevékenységeket végezzenek

Tény: Egy friss amerikai felmérés szerint tízből kilenc tizenéves azt mondta, sokkal könnyebb lenne elhalasztani a korai szexuális aktivitást és megelőzni a nemkívánatos terhességet, ha a szüleik többször beszélgetnének velük nyíltan és őszintén a témáról.

Ha őszintén beszél gyermekével szexuális témákról, segíthet az egészséges és biztonságos intim kapcsolatok megalapozásában

Mikor és mit tanítsunk gyermekünknek a szexualitásról?

Ugyan a szexuális viselkedés alapvető, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne vele nevelési feladatunk. A gyermekek szexuális játékai gyakran éppen azt jelzik, hogy szükségük van valamilyen ismeretre, készségre. Éppen ezért tanítsa meg gyermekének azt, amire az adott helyzet lehetőséget teremt. Az egymást megleső és tapogató óvodásoknak például megtaníthatja, hogy rendben van, ha kíváncsiak a többiek testére, de az intim testrészek még a barátok számára is „tiltott területek”, nem mutogatjuk és fogdossuk egymás nemiszerveit. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a saját testtel kapcsolatos örömöket ne vonjuk kétségbe, ne keltsünk a gyermekekben bűntudatot, szégyent, félelmet!

Ugyan a gyermekek általában jól reagálnak a szexualitással kapcsolatos szülői információkra, válaszokra, azonban ezeket az információkat mindig a gyermek életkorának és fejlettségének megfelelően kell átadnunk. Vegye figyelembe, hogy nem kell a gyermeket rögtön elárasztani a szexualitással kapcsolatos ismeretekkel! Hagyja, hogy a helyzetből fakadó témák és a gyermek kérdései vezessék a beszélgetést. A legfontosabb dolog, hogy a gyermek érezze, Ön kész arra, hogy meghallgassa és válaszoljon a kérdéseire.

Kisgyermekkorban már elmesélhetjük, hogy a fiúk és lányok különbözőek és meg is nevezhetjük ezeket a különböző testrészeket. A kicsik is megértik, hogy a gyermekek a mama pocakjából születnek, ezért nincs szükség dajkamesékre a gólyáról semmilyen életkorban! A gyermek életkorának megfelelő őszinte kommunikációhoz hozzájárul a diszkréció finom jelzése, vagyis a test érintésével kapcsolatos szabályok bevezetése (pl. mások előtt nem simogatjuk magunkat). Mindez azokat a biztonsági információk bevezetését is jelenti, melyek kezdettől védhetik gyermekünket a nem kívánatos (akár szexuális tartalmú) testi közeledésektől. Akár már 3 éves kor előtt hangsúlyozhatjuk gyermekünknek, hogy a teste az övé, ő határozhatja meg, mások mit tehetnek vele. Erre nagyon jó módszer az un. fehérnemű szabály.

Az óvodások nagyon sokszor maszturbálnak, így ebben a korban fontos, hogy a szülők megtanítsák gyermeküknek, hogy ez rendben van, amíg nem mások előtt csinálják. Fontos azonban azt is megfigyelni, milyen helyzetekben nyugtatja, vigasztalja magát ezzel a testi örömmel a gyermekünk, és érdemes elgondolkodni rajta, milyen egyéb örömteli aktivitással pl. társas élményekkel vagy szellemi kihívásokkal válthatnánk ki a testi örömszerzést. Ha a gyermek mindkét kezében játék van, vagy ha a szülei rendszeresen megölelik és simogatják, akkor sokkal kevésbé lesz szüksége az unalom elűzéséhez vagy önmaga megnyugtatásához maszturbációra.

Kisiskolás korban a gyermekek egyre okosabbak és nyitottabbak a szexualitás terén is, így nagyon fontos, hogy  az életkoruknak megfelelő, de pontos, kielégítő információt kapjanak a fogantatásról, terhességről, születésről, fogamzásgátlásról. A saját test feletti kontroll tudatosítása egyre fontosabb, ami azzal is jár, hogy felhívjuk a gyermek figyelmét a szexuális bántalmazás lehetséges formáira, és arra, hogy ez nem csak testi érintést jelenthet és nem is mindig idegenek felől érkezik. Azt is meg kell beszélnünk gyermekünkkel, mit tegyenek, ha valaki szexuálisan közeledik hozzájuk.

Ha szülőként véleménye van a témáról és szívesen részt venne egy szexuális nevelést és felvilágosítást vizsgáló kutatásban, kattintson IDE!

A média mint szexuális információ forrás

A gyermekek leggyakrabban más gyermekektől és/vagy különböző elektronikus médiumokból (filmek, videók) szerzik szexuális ismereteiket. Ezek nem csak hogy sokszor hamisak, torzítottak, de gyakran nem egyeznek a szülők által képviselt szexuális értékrenddel. A gyerekek gyakran láthatnak egyértelmű felnőtt szexuális tevékenységet a „családi” főműsoridőben futó filmekben, reklámokban, akár még gyermekeknek szánt filmek közben is. Mindezek hatással lehetnek a kicsik szexuális viselkedésére.

A gyermekek médiahasználatának szabályozása és az életkoruknak, fejlettségüknek megfelelő alternatív információ nyújtása fontos eleme a szexuális nevelésnek. Kísérje figyelemmel a tévéműsorok életkori besorolását, és használja aktívan az elektronikus médiumokban adott szülői felügyeleti rendszereket (Az internetes szűrőprogramokról bővebben itt olvashatnak: http://mte.hu/gyermekbarat-internet/internetes-szuroprogramok/)

Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy pusztán ezeknek az eszközöknek a használatával képesek leszünk a helyzetet kezelni. Nagyon fontos, hogy szülőként legyen jelen gyermeke médiahasználata alatt, amikor tévét, videót néz, bármilyen eszközön teszi is. Ebben az életkorban az ideális a minél kevesebb elektronikus médiafogyasztás lenne (a gyermek fejlődő agyának ugyanis nem ilyen ingerekre van ebben a korban szüksége), azonban tudjuk, hogy ez ma már kevés családban megoldható, vagy megoldott. Ezért azt javasoljuk, hogy ne hagyja gyermekét felügyelet nélkül ezekkel az eszközökkel, üljön mellé, nézzék együtt a mesét, filmet, játékot. Amikor úgy adódik, használja ki ezeket a helyzeteket, hogy beszélgessenek a kapcsolatokról és szexualitásról, segítve ezzel gyermekét az egészséges és biztonságos intim kapcsolatokhoz szükséges ismeretek és készségek kialakításában.

Összegezve az eddigieket azt javaslom, legyen nyitott és érdeklődő gyermeke szexuális tevékenységével kapcsolatban. Soha ne alázza meg és büntesse gyermekét ha szexuális játékon kapja rajta. A következő posztban a problémás szexuális viselkedésről írunk, ha bizonytalan abban, hogy amit gyermeke csinál az "normális"-e, olvassa el azt is!

Felhasznált irodalmak:

A bejegyzés alapja a Sexual Development and Behavior in Children by NCTSN http://www.nctsn.org/sites/default/files/assets/pdfs/sexualdevelopmentandbehavior.pdf

  1. Friedrich, W. N., Fisher, J., Broughton, D., Houston, M., & Shafran, C. R. (1998). Normative sexual behavior in children: a contemporary sample. Pediatrics, 101 (4), E9.
  2. Hornor, G. (2004). Sexual behavior in children: normal or not? Journal of Pediatric Health Care, 18 (2), 57-64.
  3. Hagan, J. F., Shaw, J. S., & Duncan, P. (Eds.). (2008). Theme 8: Promoting healthy sexual development and sexuality. In Bright futures: Guidelines for health supervision of infants, children, and adolescents (3rd ed.) (pp. 169-176). Elk Grove Village, IL: American Academy of Pediatrics.
  4. Friedrich, W. N., Grambsch, P., Broughton, D., Kuiper, J., & Beilke, R. L. (1991). Normative sexual behavior in children. Pediatrics, 88 (3), 456-464.
  5. Coleman, H., & Charles, G. (2001). Adolescent sexuality: A matter of condom sense. Journal of Child and Youth Care, 14 (4), 17-18.
  6. American Academy of Pediatrics (2005). Sexual Behaviors in Children. Elk Grove, IL: American Academy of Pediatrics. Retrieved February 15, 2009 from http://www.aap.org/pubserv/PSVpreview/pages/behaviorchart.html
  7. Albert, B. (2004). With one voice: America’s adults and teens sound off about teen pregnancy. Washington, DC: National Campaign to Prevent Teen Pregnancy. Retrieved March 1, 2009, from http://www.thenationalcampaign.org/resources/pdf/pubs/WOV_2004.pdf
  8. National Guidelines Task Force. (2004). Guidelines for comprehensive sexuality education: Kindergarten-12th grade, 3rd edition. New York, NY: Sexuality Information and Education Council of the United States. Retrieved March 1, 2009, from http://www.siecus.org/_data/global/images/guidelines.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://slowmotion.blog.hu/api/trackback/id/tr4513574277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.