Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus blogja

Slow Motion

Gyermekkori szexuális bántalmazás és a mögötte megbújó tudatlanság

2018. október 23. - F. Lassú Zsuzsa

Egymás után jönnek szembe a hírek gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakról, bántalmazásról, visszaélésről, és nem látom, hogy a szokásos jogvédőkön és gyermekvédőkön kívül bárkit megérintene, és sürgősen akciótervet, szabályozást és megelőzést követelnének a feldühödött tömegek. Egyikkel sem tudok előállni, de a magyarázatkeresést elkezdem, hátha ezzel közelebb kerülünk a megoldáshoz, vagyis a megelőzéshez. Mert az elkövetők büntetése már semmit nem ér, nem hoz gyógyulást a traumát elszenvedett százezreknek.

Mert százezrekre, ha nem milliókra rúg csak Magyarországon azon felnőtteknek (nagyobb részt nőknek, de férfiaknak is) a száma, akiket gyermek- és serdülőkorukban szexuálisan bántalmaztak. Nincsenek pontos statisztikák, de a témával foglalkozó szakértők szerint minden negyedik lányt és minden hatodik fiút ért valamilyen szexuális abúzus gyermekkorában. A tett súlyossága ugyan egy fontos tényezője a képnek, azonban a rendelőm biztonságában bevallott szexuális visszaélések utóhatásait ismerve azt kell mondjam, a legenyhébbnek tűnő, mások szemében „ugyan már, lépj túl rajta” típusú esetek is mély nyomot hagynak, nem egyszer komoly szexuális és párkapcsolati zavarok, önértékelési és testkép-problémák megalapozói. Nézzük hát végig, mit lehet elrontani gyermekkorban, melyek azok az enyhébb vagy súlyosabb bűnök, amelyek szexuális bántalmazásnak számíthatnak.

Az írás nem a pedofíliáról szól, mert az csak elenyésző részét fedi le a képnek. A rossz hír ugyanis az, hogy a gyermekek ellen irányuló szexuális visszaélést zömében nem azok a „ferde hajlamúak” követik el, akik szexuális izgalmat, vágyat éreznek a fiatalkorúak iránt, sőt főleg csak irántuk. A gyermekeket abúzáló felnőttek többsége nem szexuális indíttatásból izgul rá a gyermekre, hanem hatalomvágyból és tudatlanságból. És ez szerintem sokkal betegebb dolog, mint a pedofília, már csak azért is, mert utóbbiak sokkal jobban tudatában vannak tetteiknek, és nem ritkán küzdenek is késztetéseik ellen. Szóval most nem róluk lesz szó, hanem a tudatlan nagybácsikról, apákról, anyákról és nagypapákról, akik azt hiszik, a gyermek az ő tulajdonuk.

A test becsmérlése, vagy szexuális felhangú értékelése

Az egyik nem komolyan vett szóbeli bántalmazási módszer, aminek egyértelmű kapcsolata van a későbbi testi elégedettséggel, magabiztossággal illetve ezek hiányával, a gyermek testére tett kritikus, becsmérlő megjegyzések. Akár vékonyka, akár duci a gyerek, kaphat ezért szóbeli bántást. A „satnya, csoffadt, csenevész” test semmire sem jó, a vézna alkatú és későn serdülő kislányok és fiúk egyaránt megkaphatják, hogy „ki akarna tőled bármit?”, „nem képzeled, hogy Te majd bárkinek is tetszel”. (Félreértés ne essék, ezek valódi szülők szájából elhangzott valós szavak!) Azután, ha mégis kell valakinek ez a test, sokszor nincs valódi mérlegelés, döntési helyzet, hanem bárki megkaphatja, még a legkevésbé érdemesek is. Így megy bele a serdülő lány azokba a méltatlan helyzetekbe, ahol testét ugyanúgy becsmérlő, bántalmazó módon használja valaki, és ez ismerősségével nyújt egyfajta megnyugvást, hiszen hasonlít a szülei viszonyulására.

Ennél direktebb szexuális visszaélésnek tekintjük a gyermek fejlődő testére tett szexuális felhangú megjegyzéseket. Ezek az aluliskolázott családokban szinte mindennaposak (sajnos ők nem olvassák ezt a blogot), de tapasztalataim szerint nem csak ők nem figyelnek a serdülő lányok és fiúk testére tett megjegyzésekre. Itt is a lányok járnak rosszabbul, őket éri több szóbeli abúzus, testük két kitüntetett pontjára irányulva: a fenékre és a mellekre. Elhangozhat a megjegyzés négyszemközt vagy társaságban, a legdurvább az idegenek előtt történő megalázó beszólás, ami sajnos nem feltétlenül származik az idegenektől. Apa, nagybácsi, testvér, vagy nagypapa – bárki lehet akkora paraszt, hogy hangosan megjegyzi a 10 éves kislányról: „nézzétek már, mekkora dudái lettek Dórikának!”. Az ilyen megjegyzések egy életen át megmaradnak, sokszor a nőies testhez, vagy az adott testrészhez kapcsolt szorongásokként, szégyenként.

A verbális abúzus tárgykörébe tartoznak a viccesnek, elismerőnek szánt beszólások is, szintén gyakran rokonok felől, amelyekben a gyermek/serdülő mint vágyott szexuális partner jelenik meg, pl. „ha nem lennél az unokahúgom Isten bizony megdugnálak”. Ezekhez gyakran tartozik olyan testi érintés vagy arra tett kísérlet is, ami a testtel való visszaélés tárgykörébe tartozik.

A szóbeli megjegyzések, legyenek azok a „legártatlanabbak” és „viccesebbek” is, megalázó, kínos helyzetbe hozzák a kiskorút, testéhez szégyenérzetet tapasztanak, aminek hatására a gyermek megpróbál ettől az érzéstől és a testétől is elidegenedni, eltávolodni. Ennek megelőzése a felnőttek tudatos és átgondolt viselkedésén, az ilyen beszólások kerülésén, és úgy általában a gyermek személyének születéstől kezdődő tiszteletben tartásán alapulhat!

A testtel való visszaélés

A legdurvább tiszteletlenség, amit a gyermekkel elkövethet egy felnőtt, ha személyét, érzéseit, szükségleteit, vágyait nem veszi figyelembe, ezeket a szükségleteket nem hogy nem elégíti ki, de viselkedésével (akarva vagy akaratlan) károsítja a gyermek fejlődő személyiségét. Ezek közül is kiemelkedik a gyermek/serdülő testével való visszaélés, amely a gyermek biztonságszükségletét és testi önrendelkezésének igényét veszélyezteti.

A testi önrendelkezés számos területen sérülhet, elkezdve az erőszakkal a gyermekre erőltetett vagy levett ruhadaraboktól, a szájába tömött ételen, a kötelezően eltűrendő kéretlen puszikon vagy a mások előtti kényszerű meztelenkedésen keresztül, egészen a szexuális aktusba való bevonásig, melynek szintén lehetnek fokozatai, egészen a legborzalmasabb tettig, a gyermekkel való, akár éveken át tartó, rendszeres közösülésig. Mindezen tettek közös pontja, hogy a felnőtt nem veszi figyelembe a gyermek saját testéhez, a teste feletti uralomhoz/önrendelkezéshez való jogát. Különösen igaz ez a szülők visszaélései, bántalmazásai esetén, akik gyakran úgy kezelik gyermeküket, mintha az ő tulajdonuk lenne, akivel azt csinálhatnak, amit akarnak. Van egy rossz hírem számukra: ez nem csak hogy nincs így, de a törvény elvileg szigorúan bünteti is ezt a magatartást. (Nem megyek bele, hogy ez gyakran miért nincs így, hogyan maradhat évekig rejtve a családon belüli szexuális abúzus, és miért nem lépnek azok, akik tudják? Ha a gyermekek jogaival kapcsolatosan bővebben kívánnak tájékozódni, javaslom a Hintalovon Alapítvány honlapjának látogatását.)

Hosszú távú hatások

A testtel való visszaélés súlyosságtól függően okozhat önbizalomproblémákat, a testhez kapcsolódó szégyen és utálat érzést, ez által a szexuális kapcsolatok zavarait vagy teljes ellehetetlenülését, a szexualitás elutasítását. Sokszor megfigyelhető az ellenkezője is: meggondolatlan és válogatás nélküli szexualitás, promiszkuitás, amely gyakran jár bántalmazó kapcsolatokban való részvétellel. Az abúzus a legsúlyosabb esetben önmagától és a testétől való elidegenedést, akár a lélek önállóan „működő” részekre való széthullását, un. disszociációt is okozhat, amely az egyik legkomolyabb pszichés zavar.

A gyermekkorukban szexuálisan bántalmazottak, megalázottak, kihasználtak gyakrabban válnak felnövekedve maguk is bántalmazókká, nem ismerve más mintát, és magukévá téve a bántalmazó felnőtt attitűdjét, működésmódját, valamint lelki sérüléseik miatt. Szinte egyetlen szexuális bűnelkövető élettörténetéből sem hiányzik a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás, megalázó és tiszteletlen nevelői bánásmód. Ez természetesen nem menti fel őket, azonban kijelölheti azt az irányt, amely felől megközelítve a szexuális bántalmazás generációs továbbadása megállítható. Ennek első lépése a gyermekkori bántalmazás által keletkezett sérülések azonnali gyógykezelése, vagyis az intervenció.

Intervenció – azaz segítségnyújtás a szexuális visszaélés áldozatainak

Az áldozatok azonnali terápiás támogatása, a bántalmazó környezetből való esetleges kiemeléssel és biztonságos környezetbe helyezéssel együtt, a hosszú távú károsító hatások megelőzésének és az akut stresszcsökkentésnek a leghatékonyabb módja. Ha a gyermek/serdülő azonnali és a trauma szintjének megfelelő segítséget kap, úgy megelőzhetők a fentebb leírt zavarok, amelyeket általában poszttraumás stressz szindrómaként, vagy komplex traumatizációként szoktunk emlegetni. Ha komolyan vesszük a gyermek testi-lelki szükségleteit, és elhisszük, hogy attól még, hogy kicsi, sőt éppen azért, nagyon is érző, gondolkodó és sérülékeny lény, akkor nem szabad halogatnunk számára a segítségnyújtást.

Sokszor a felnőttek abban bíznak, hogy olyan kicsi, majd úgyis elfelejti, ami történt. A felejtésre elég jó esély van, hiszen az elfojtás és elfelejtés a traumával való megküzdés egyik leggyakoribb módja. Azonban ez a megküzdési módszer nem konstruktív, nem segíti a valódi feldolgozást, átdolgozást. Attól, hogy a gyermek elfelejti és látszólag nem foglalkozik a történettel, az elfojtott emlék szorongást kelt, tüneteket és zavarokat okoz. Senki nincs, aki ezt megúszná. Sokkal valószínűbb, hogy az „elfelejtett” emlék önálló életre kel, borzalmassága nem felfogható, nem befogadható, ezért testileg és lelkileg kitaszítódik, sokszor egész személyiségrészt elfoglalva és lehasítva – ami a disszociatív személyiségzavar keletkezéséhez vezet.

A megfelelő segítség keresése a serdülő és felnőttkori szexuális visszaélés áldozatainak is elengedhetetlen ahhoz, hogy megbirkózzanak a történettel, és képesek legyenek ennek ellenére egész és elég jó életet élni. A test feletti önrendelkezésünk jogának megsértése még felnőtt korunkban is traumatikus, és a sérülés ellátatlanul hagyása, az elfertőződő testi sebekhez hasonlóan, vezet az idővel egyre súlyosbodó zavarokhoz, pszichés és testi tünetekhez, betegségekhez.

Ha Önt vagy gyermekét szexuális abúzus érte, ne habozzon segítséget kérni, akár felnőtt korában, olyan klinikai pszichológus, pszichoterapeuta szakembertől, aki a trauma feldolgozásának támogatásában jártas. Ha bizonytalan, hogy hová fordulhat, keresse fel az Eszter Alapítvány vagy a Hintalovon Alapítvány oldalát. Ha fiatalkorúként olvasod ezt az írást és érintve érzed magad, hívd a Kék Vonalat a 116-111-es telefonszámon, körzetszám és előhívó nélkül, bárhonnan, ingyen! 

A prevenció - azaz hogyan ne váljunk elkövetővé

Provokatív a cím, és valóban arra utal, hogy mindannyian lehetünk szexuális abúzus elkövetői. Legenyhébb formában csak nem vesszük figyelembe a gyermek jogait és szükségleteit, így mások előtt vetkőztetjük meztelenre vagy hiába kér, nem adunk kislányunkra fürdőruha felsőt, mert „te még olyan kicsi vagy, nincs is cicid”. Mindez azonban könnyen elkerülhető és alig kerül valamibe. Leginkább odafigyelésre és tudatos, a gyermek testével tisztelettel való bánásmódra van szükség.

Ennél komolyabb képességet, bizonyos szintű intelligenciát is igényel, hogy ne legyünk verbálisan megalázók gyermekünkkel. Ne tegyünk megjegyzést a testére, növekvő melleire, vagy reggel domborodó fütyijére sem négyszemközt sem mások előtt. Fontos ugyanakkor, hogy változó testével, testi funkcióival kapcsolatosan életkorának megfelelő információval lássuk el. Vegyük a szexuális nevelést komolyan, kezeljük a témát érzékenyen és a gyermeket tiszteletben tartva. Erről bővebben itt írtam.

Újabb kihívás a gyermek szexuális érdeklődésének és intimitás igényének helyes értelmezése és lereagálása. A gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésnek ugyanis van egy olyan aspektusa, hogy a felnőtt (kellő intelligencia, információ, önuralom, stb) hiányában úgy értelmezi a gyermek felé irányuló intimitását, mintha az szexuális jellegű lenne.

Jön a kisfiú és a mamájához dörgölőzik, közben a kellemes testi érintés miatt feláll a fütyije. Mindennapos jelenség. Szerencsére nem mindenki gondolja erről azt, hogy a) fúúúj, mit képzelsz, tűnj innen azonnal! b) nahát, feláll tőlem a farkad, de kis cuki pasas vagy… Mindkét verzió olyan válaszokhoz, túlzott és nem a gyermek életkori igényeinek megfelelő felnőtt bánásmódhoz vezet, amelynek enyhébb vagy komolyabb szexuális zavar lesz a vége. A prűd és tiltó szülői reakció szexuális gátlásokhoz, bűntudatérzéshez, szorongásokhoz vezethet. Ugyanakkor a gyermeki szexualitásra felnőtti szexualitással reagáló szülő/rokon/idegen súlyosan félreértelmezi a gyermek szándékát, kíváncsiságát vagy testének reflexes reakcióit, ezáltal bántalmazza őt.

A gyermekeket szexuális abuzáló felnőtt gyakran hivatkozik arra, hogy amit csinált, az a gyermeknek is jólesett. Meg, hogy nem tiltakozott. (Ha meg tiltakozott, akkor tett róla, hogy ne tegye – erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással.) Vagyis szerinte ő nem követett el erőszakot. Azonban a gyermeknek nem lehet igénye testének szexualizálása. Ő csak közel szeretne kerülni a számára fontos, biztonságot nyújtó felnőtthöz, akitől akár az élete is függ. Ezért nem csak eltűri, de adott esetben eleinte úgy tűnik, mintha örömmel venné a felnőtt szexuális közeledését, hiszen az figyelmet és szeretet tükrözhet. „Apám sosem törődött velem, csak amikor bemászott mellém az ágyba és fogdosott, akkor voltam az ő édes kicsi lánya”. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a testtel való bármilyen visszaélés traumát okoz. Sosem kitörölhető nyomot hagy, és minél hosszabb ideig tart a bántalmazás, annál inkább károsítja az idegrendszert, rombolja a gyermek egészséges fejlődési esélyeit akár a szexualitás, akár más társas területeken.

Fontos lenne ezért nem félreérteni a gyermek normális szexuális fejlődésével járó érdeklődését és testi reakcióit. A gyermekek veleszületetten keresik az örömteli testi érintéseket, az ölelés, ringatás és a simogatás a legfontosabb örömérzetek, amit adhatunk egy csecsemőnek és kisgyermeknek. Azonban a kultúrának megfelelő szeméremérzet és testnek kijáró tisztelet a legintimebb szülő-gyermek ölelkezésben is teret kell kapjon. Nem lovagoltatom orgazmusig a kislányomat a térdemen (bár ő egyértelműen élvezi a játékot), és nem hagyom, hogy a fiam (ha már nem szopizik) a mellemet fogdossa, vagy mások előtt a fütyijével játsszon (pedig milyen vicces). A mi kultúránkban a pozitív értelemben vett szeméremérzet megtanítása általában nem okoz gondot, inkább nagyon is prűden neveljük a gyermekeinket. Azonban a nagy nyilvános prüdéria mellett mégis gyakran előfordulnak a szülők (rokonok) és gyermekek között kis privát „játékok”, amit „ugye nem mondunk el senkinek, mert ez csak a mi kis titkunk”.

Soha ne feledjük, hogy mi vagyunk a felelősek a gyermekek egészséges fejlődéséért! Mint ahogy nem adunk a gyermeknek reggelire, ebédre és vacsorára is csokit, ugyanúgy nem játszunk rá természetes szexuális érdeklődésére, nem adjuk kezébe nemi szerveinket, pedig akár szívesen megfogná, és örömmel venné, ha mi is játszanánk az övével. Nem lépjük át azokat a határokat, melyeket társadalmunk és kultúránk a józan ész és a morál által állít számunkra, akkor sem, ha arra a gyermek vevőnek tűnik! És nem hagyjuk, hogy primitív ösztöneink vezéreljenek, nem erőszakoljuk meg gyermekeinket semmilyen formában!

Utóirat

Ha felelős felnőttként úgy gondolja, hogy környezetében valamely kiskorú gyermekkel szexuális visszaélés történik, azonnal jelezze gyanúját a területileg illetékes Gyermekjóléti Központ irányába, a körzeti védőnőnek vagy gyermekorvosnak, esetleg egy pedagógusnak. Mindannyian felelősek vagyunk a kiskorúakért, mindannyian részei vagyunk a gyermekvédelmi jelzőrendszernek. Ha szemet hunyunk, mondván, nem a mi dolgunk, nem a mi felelősségünk, azzal nem csak bűnpártolást követünk el, de cselekvésünk hiánya egy gyermek szenvedéseinek meghosszabbítását is jelentheti! Legyünk felelős felnőttek, védjük meg a gyermekeket!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://slowmotion.blog.hu/api/trackback/id/tr4314316639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kmera 2018.10.24. 10:38:53

Ez nagyon hasznos és közérthető volt, köszönöm! (milyen jó is lenne visszamenni a múltba ezzel a tudással, hogy mi minek számít, és ki mit tehet és mikor...)

dukeekud 2018.10.24. 17:15:47

"Az írás nem a pedofíliáról szól, mert az csak elenyésző részét fedi le a képnek. A rossz hír ugyanis az, hogy a gyermekek ellen irányuló szexuális visszaélést zömében nem azok a „ferde hajlamúak” követik el,"

Ja a pedofilia az szexualis iranyultsag, erzes gondolat, ahogy ebben az eloadasban is elhangzik,
www.youtube.com/watch?v=cy4AUzsGbfE
nem pedig empatia nelkuli, primitiv szociopata viselkedes.
Folleg azert durva az ilyen, mert ezeket a bantasokat a "szereto" csaladi kozegbol kapjak, ezert az elvaras szerint, meg csak nem is lehet ellene vedekezni, mint egy idegen sertesevel szemben.
Nem lehet, le "budos bunkozni" a nagybacsit, nagypapat, egyebb rokont. Szerintem mar egy gusztustalan rokonnal torteno udvariasagi kenyszer puszilkodas is ebbe a kategoriaba tartozik.