Sokféleképpen tehetjük tönkre a kapcsolatainkat. Manapság nagyon egyszerű bebújni a kütyük mögé és elfelejtkezni a minőségi időről, amelyben valós érintések, igazi odafigyelés, törődés és szex történhet. Ez kortünetnek tűnik. Van viszont egy kortalan klasszikus a párkapcsolati fegyverarzenálban, amellyel a leggyakrabban élnek a párok: a szavakkal történő bántalmazás, amelyet a férfiak kasztrációnak, a nők meg elnyomásnak élnek meg. Nevezhetjük bárhogy, ez tulajdonképpen párkapcsolati bántalmazás.
„A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk”
A kasztráció mint lélektani jelenség bevezetése Freud nevéhez fűződik, aki a nemiség tudatosulásához kötötte azt a szorongást, amit a fiúgyermekek élnek át az apjukkal szemben, akinek a haragjától azért tartanak, mert titokban (vagy nem is annyira titokban) ők az anyjuk szerelmére vágynak. Freud Ödipusz-konfliktusnak nevezte el ezt a jelenséget, amelyet szerinte minden fiúgyermek átél úgy 3-6 éves kor között. Mivel fütyije csak a fiúknak van, ezért Freud szerint a lányok ehelyett csak a pénisz-irigységet tapasztalhatják meg, amely e szerint az elmélet szerint a nők egész életének kísérője – emiatt vágyunk teljesítményre, de még gyerekre is (!). Ezt a hülyeséget most nem elemezném részletesen, elég annyi, hogy jól látszik „a nő, mint alacsonyabb rendű teremtmény” elképzelés az elméletben. A freudi elmélet szerint a nők csökkent értékűek, morálisan kevésbé fejlettek, egyes gondolkodók és mai követőik szerint a konyhában és a gyerekek mellett van a helyük. Erre teremtettek, ez a természet rendje – mert ugye nincs fütyijük. A pénisz így a hatalom megtestesítője – akinek van az félti a hatalmát, akinek nincs, az meg vágyhat ugyan rá, de úgy van az rendben, hogy neki nincs. Kezdjük azzal, akinek van és elveszítheti.
A szimbolikus kasztráció
A konkrét kasztráció a pénisz levágását/elvesztését jelenti, ez azonban szerencsére ritkán történik meg. Sokkal gyakoribb, hogy a férfi a férfiasságát, férfi szerepét, az ebben a szerepben megélt magabiztosságát (esetleg hatalmát?) érzi veszélyben. A kasztráció érzése, mivel nem valós fizikai tapasztalat, teljesen szubjektív, így az is, hogy mekkora és milyen veszélyt/támadást él meg a férfi kasztrálásnak. Tipikus történeteket mutatok be, amelyek valós személyek problémáinak kombinálásából születtek. Egyik sem egy bizonyos személy konkrét története, így, ha bárki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet.
A Halász és a nagyravágyó felesége
Ahogyan a mesében, itt a valóságban is vannak a szorgos, alulról építkező, mindent maguknak és családjuknak megteremtő férfiak, a jófiúk. Már a szüleik is ilyenek, apuci papucs, húzza az igát, a Mamma dirigál otthon. Halász (Jófiú) János is ilyen családban nevelkedett és tégláról téglára rakta össze a család alapjait. Vidéki Halász János korán házasodott, és egy vonzó, de anyucihoz nagyon hasonló természetű nőt vett feleségül. Halászné Harács Mária (merthogy ma már vidéken sem Halász Jánosné) eleinte még eljárt dolgozni, aztán jöttek a gyerekek és otthon maradt. Szépen kikoptak a barátnők és nem maradt neki más elfoglaltság, mint a háztartás, a gyereknevelés, a kert. Amiből mindig többet akart. Nagyobb kertet, több állatot, több gyereket, mint amennyit erejüket megfeszítve képesek voltak ellátni, gondozni. Addig mondogatta a vágyait, terveit, addig rágta János fülét, amíg az be nem adta a derekát. Jánosunk azt látta otthon, hogy apu dolgozik, ő a kenyérkereső, ezért mindent megpróbált, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Mindkettejüknek ott voltak a szüleik is, akiket szintén támogattak, és akik szintén elvárásokkal voltak feléjük. János sem az anyjának, sem a feleségének nem mondott nemet. Egymásra már nem volt idejük, mert mindig kellett valamit csinálni, és így szépen eltávolodva egymástól kikopott a szex, és ha volt is, nem volt sem fantáziadús sem túl gyakori. Halászné nem rejtette véka alá elégedetlenségét, és ugyan nem teremtett kedvet hozzá, de elvárta, hogy János az ágyban is teljesítsen. Röpködtek a negatív megjegyzések, a durva viccek, amelyek egyre kínosabban érintették Jánost, akinek lassan már föl se állt a szerszáma. Jön mindehhez az alkohol, mint szorongásoldó, amit János a gondok feledésére mindennap fogyaszt – ezt is az apjától tanulta. Béketűrő Halász János békés ivó lesz, de Nagyhangú Halász Jánosnál bizony időnként elpattan egy húr és „száll egy pofon a szélben”. Nem bonyolítom a történetet, ennyi a vidéki változat, amely gyakran az alkohol miatt végződik válással vagy János korai halálával.
Városi/értelmiségi Halász (Jófiú) Jánost szülei egyetemre küldték, valósítsa meg az ő összes álmaikat, legyen belőle, jogász/orvos/közgazdász. János minden hétvégén hazajár, ahol anyu ellátja élelemmel és tanácsokkal. János olyan feleséget keres, aki szintén egyetemet végzett, de nem az ész az elsődleges szempont, hanem a szépség. Persze Harács Mária itt is akad, és szintén pont olyan, mint János anyja, de ezt János csak akkor veszi észre, amikor már késő. Ott a két gyerek a szép házban. A ház szép, de lehetne még szebb. Ide rózsalugas, oda egy udvari kemence, egy kis jacuzzi vagy medence – mindig van mit fejleszteni. Megyünk nyaralni Olaszba, meg Spanyolba, téli szünetben síelünk, és mindez természetes. Mari persze itt sem dolgozik, mert hát a gyerekek meg a ház, és ugyan János viszi el reggel a gyerekeket, mert ugye ő megy dolgozni, de este későn ér haza, mert a cég a belvárosban van, ők meg kint laknak a városon túl. Itt a szülők gyakran távol laknak, de annál nagyobb bűntudatot nyomnak Jánosra – „alig látunk fiam, már meg sem ismerem az unokáimat”. Sok meló, elvárások itt is minden oldalról, sőt egymással szemben, mert János vagy az anyjának, vagy a feleségének nem elég jó. Ennek ugyanúgy, mint a vidéki verzióban, merevedési zavarok lesznek a következményei. Mari persze nem látja a szerepét a problémában, Jánosnak kellene ezen úrrá lenni. Oldja meg, mint ahogyan minden mást is. A városi, értelmiségi Halász Jánosok egy része azonban egyre többször szakembert keres és lázadni kezd (persze van, aki ugyanúgy iszik, mint a vidéki társai). Elmegy néha a barátokkal, kiáll a saját véleménye és döntései mellett, megpróbálja kivívni a felesége tiszteletét, ami alapvetően hiányzik a kapcsolatból. Azután persze az esetek nagy részében rájön, hogy igazából rosszul választott, nem a szép pofi és a gondoskodónak tűnő, de valójában kontrolláló irányítás kellett volna a horog legyen a kapcsolatban, hanem az őszinte tisztelet, törődés, közös érdeklődés, ami sajnos nincs. A városi történet gyakran elhúzódó terápiákkal, de még gyakrabban egy új nővel és válással végződik.
Mit tanulhatunk Halász János történetéből?
Szerintem a legfontosabb, hogy okosan válasszunk párt! János legnagyobb hibája, hogy bedőlt „két szép szőke szempár”-nak, és nem fogadta meg a régi tanácsot: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát”. Mari és János is hozta a családi mintát, nem tudatosan, hanem a minta előírása szerint választottak párt maguknak. Ha János okosabb, már az elején látja, hogy Mari benne a jó partit látja, akivel nagyravágyó terveit meg lehet valósítani. Mindig elégedetlen természete miatt folyton kritizálja Jánost és nem erősíti, dicséri. Amíg jól mennek a dolgok, és van kémia, addig nincs nagyobb gond, de az idő múlásával a vágyat a nehéz napokon, fáradtan, a gyerekekkel a másik szobában fenntartani csak akkor lehet, ha igazi mély törődés, figyelem, aktív szeretet van a partnerek között. Elvárások, kritika, neheztelés, sértődés, visszahúzódás és közöny – ezek a kapcsolat gyilkosai. Ha már az elején ezt érzed János, menekülj!
A másik fontos tanulság, hogy azonnal és hatékonyan, azaz asszertíven kommunikáljuk a szükségleteinket. „Fáradt vagyok ma este, úgy örülnék, ha megmasszíroznád a hátamat. Aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.” Vagy „Olyan jó érzés, ha megdicsérsz, amikor a gyerekekkel rendet rakunk. Örülnék, ha nem csak azt vennéd észre, amikor ez nem sikerül, hanem azt is, ha megy.” Mindezzel azt jelezzük: fontos a másik, de legalább olyan fontos vagyok én magamnak. A nem agresszív hanem asszertív nyitás fokozatosan más válaszokhoz vezet, és ha nem, még mindig feltehetem magamnak az első kérdést: jó emberrel élek?
De van itt még egy fontos tanulság, ami átvezet a női történethez – a partiarchátus, mint mindenkit megnyomorító intézmény szerepe a férfi kasztrációs élményében. Ha nem lenne elvárás, hogy férfi és nő hagyományos szerepmegosztás szerint éljék életüket, akkor nem nyomnák agyon ennyire az elvárások a férfiakat. A nők bátran lehetnének szexuálisan aktívak és a saját kielégülésükért felelősek, anyagilag függetlenek és sikeresek, magabiztosak. A férfiak bátran vállalhatnák az érzéseiket, nem csak a haragot/agressziót, hanem az elkeseredést, szomorúságot csakúgy mint a pozitív érzéseket, szeretetet, kötődést – nem kellene ezek miatt szégyenkezniük, mert ezek nőiesek. Nem kellene folyton tettre késznek lenniük és hatalmas teljesítménnyel egymás után többször is kielégíteni a nőt, mint a pornófilmekben. Nem a teljesítményről szólna a szex, és a hatalomról, mert nem ez a kettő adná a férfi értékét. De sajnos nálunk sok párkapcsolatban még mindig ez a helyzet, és ennek nem elsősorban a férfiak isszák meg a levét, hanem a nők. Íme az ő történetük!
A bántalmazás női változata: Judit és Kékszakáll
A másik történetben Judit bántalmazó családban nevelkedik. Az apja iszik és veri az anyját, néha a gyerekeket is. Judit megtanul alkalmazkodni, önmagáról és kisebb testvéreiről gondoskodni. Számára az egyetlen kiút, ha gyorsan férjhez megy valakihez, aki látszólag biztonságot teremt neki. Mit jelent a biztonság? Többnyire azt, ami ismerős számára, vagyis egy erős és hatalmaskodó férfit, aki mellett kiszámíthatóan alárendelődve esetleg megússza a bántalmazást. Ezt keresve beleszeret Kékszakállúba (ez a beceneve, egyébként Géza). A történet egyes verzióiban Géza gazdag vállalkozó, hogy milyen úton gazdagodott meg, ne kérdezd. Stiklik, simlis haverok, kicsit bűzlő pénz, előző feleség(ek) és azoktól született gyerek(ek) színezhetik a mesét. De eleinte Géza úgy tűnik szereti Juditot, legalábbis megad neki mindent. Csak tiszteletet nem. Az lesz és úgy, ahogyan Géza akarja, mert ő a főnök a családban, elvégre ő keresi a pénzt, teremti elő a biztos megélhetést. Szex akkor van, ha Géza akarja, pikánsabb változatokban Géza elvárja, hogy Judit találja ki, hogy ő most akarja vagy sem és akkor kezdeményezzen, mintegy meglepve Gézát. Judit néha kiszolgáltatottnak érzi magát, de elhessegeti ezt az érzést, mondván, ő szeret gondoskodni és neki csak ez a feladata ebben a kapcsolatban, hogy a férjéről és a gyerekről gondoskodjon. Judit tehát szintén nem dolgozik, nincs anyagi függetlensége, előfordulhat, hogy még azt sem tudja, a férje mennyit keres. Ő azonban Marival ellentétben nem a ház úrnője, hanem alárendelt alattvaló, akivel a férje úgy is bánik. Géza szavaival azt sugallja, hogy Mari úgysem lenne képes megállni a saját lábán, hogy egyedül életképtelen. Véresebb változatokban Géza fenyegeti vagy fizikailag is bántalmazza Juditot, hogy alárendelt helyzetben tartsa. Ha mégis kihúzza a gyufát és a tiltás ellenére kinyitja az ajtót, akkor akár meg is öli. A történetnek ritkán van boldog vége. Legjobb esetben válással fejeződik be.
Van-e kiút Judit történetéből?
Bárcsak azt mondhatnám, hogy van és ez egy könnyű út. Sajnos, ha van is, akkor sem könnyű. A bántalmazó párkapcsolatok azért maradnak fenn, mert a bántalmazott fél (95-99%-ban nők) már gyermekként is bántalmazottak, veszélyeztetettek, legenyhébb esetben is elhanyagoltak voltak. Gyerekként megtanulták, hogy ők semmit nem érnek, nekik nincs hatalmuk a saját sorsuk felett. Ebben a tanult tehetetlenségben könnyen ver gyökeret a depresszió, önmaga lekicsinylése, önbizalomhiány és társfüggőség. Ha tényleg nincs hová menni, ha a gyerekekkel az utcán találja magát, ha nem a férjével él, akkor a válást a legtöbb nő nem vállalja fel. De még akkor is erős lehet ez a hiedelem, hogy „képtelen vagyok nélküle élni”, ha egy értelmes, diplomás nő él függőségben a férjétől. A bántalmazás néha alattomos, nem nyíltan agresszív, hanem rejtetten lekezelő, úgy fészkeli be a bőröd alá magát a kétely önmagaddal szemben, hogy észre sem veszed a folyamatot, csak a végeredményt. Kellenek a barátok, segítők, támogatók, hogy egyáltalán merj kételkedni a vetített valóságban. Az iskolázott Juditoknak még mindig könnyebb, hiszen könyvek tucatjai adhatnak legalább elvi jó tanácsot, kevésbé zárkóznak el a szakemberek felkeresésétől és ők könnyebben mozgósítják a kapcsolati hálót is, ha muszáj lépni. A legnehezebb helyzetben az alacsonyan iskolázott, anyagilag kiszolgáltatott nők vannak, akikkel nehéz elhitetni, hogy ebből is van kiút. Fizikai bántalmazás esetén az anyaotthonok vagy távoli rokonok jelenthetnek menekülést számukra, de a szóbeli bántalmazás elől ők általában nem menekülnek el. Elviselik, lenyelik és sokszor másokon például a gyerekeiken vezetik le a rossz érzéseiket. És a bántalmazás köre bezárul. Nem kellene, hogy így legyen!
Ha nőként úgy érzed, bántalmazó kapcsolatban élsz, kérj segítséget valamelyik nőket támogató szervezettől! Ha férfiként érzed úgy, hogy a kapcsolatod nem kielégítő, partnered bántalmaz, szintén fordulj segítségért szakemberhez, ne várd meg, hogy megalázottságod és elkeseredettséged önmagad vagy szeretteid ellen fordítson!
Ha te magad nem vagy érintett, akkor is tehetsz azért, hogy egy boldogabb világban éljünk. Követeld a nők és gyermekek valódi védelmét, a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést!
Olvasmányok, amelyek segíthetnek a párkapcsolati bántalmazás megelőzésére, a bántalmazásból való felépülésre, a tiszteleten alapuló kapcsolat kialakítására:
Evans, Patricia: Szavakkal verve - Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban. Háttér Kiadó, Bp. 2012.
Gottman, John M. – Silver, Nan: A jól működő házasság 7 alapelve. Kulcslyuk Kiadó, Bp. 2016.
Haddou, Marie: Merj nemet mondani! - A visszautasítás művészete. Park Kiadó, 2015.
Levine, Peter A.: A tigris felébresztése - Hogyan dolgozható fel a trauma? Ursus Libris, 2017.
Miller, Alice: A test kiáltása- A szülői bántás hosszú távú következményei. Ursus Libris, 2017.
Takács Hajnal: Az asszony verve. Háttér Kiadó, Bp. 2014.
