Sokadik férfi kliensem meséli a problémáját, hogy amikor a partnernője aktív és kezdeményező, akkor ő lefagy, szorongani kezd és merevedési vagy ejakulációs gondjai lesznek. Ez vajon a férfiasság-nőiesség hagyományos szerepelvárásairól szól, ami a patriarchális társadalmunkban még mindig tartja magát és aminek ellene feszül a nők növekvő szexuális énhatékonysága, vágyaik tudatosabb megélése és felvállalása? Vagy ez valami általánosabb probléma a párkapcsolatokban, amit hetero és meleg/leszbikus párok egyaránt megélnek, csak utóbbiakról kevesebb információnk van? Ezt a kérdést érdemes körüljárni. Ebben az első részben most a hetero felállás csapdáiról lesz szó.

A hagyományos hetero párkapcsolatok férfiasság/nőiesség csapdája

A manapság is népszerű, némely pszichológus kollégánk szerint egyedül üdvözítő, és a patriarchátus szempontjából egyértelműen kívánatos hagyományos hetero felállásban a férfiak kell, hogy kezdeményezzék, a nők hálásan (de nem túl aktívan) kell, hogy fogadják a szexuális közeledést. Minél hagyományosabb a felállás, minél konzervatívabb és/vagy vallásosabb a pár, annál kevésbé szól a szex a nő öröméről, hiszen a nő erkölcsös, tiszta, a szexben félénk és gátlásos, vágya alig van, az orgazmust csak a párja kedvéért éli át/színleli és ez így van jól, mert ha nem ez van, akkor kék harisnya, fehér májú, feslett, stb. Ezt a nézetet szerencsére egyre kevesebb nő torkán lehet lenyomni (micsoda beszédes képzavar), de a manapság is széles körben osztott korlátozó hiedelmek mindkét nem esetében ronthatják a jó szex esélyét. Mik ezek a hiedelmek? A teljesség igénye nélkül lássunk néhány diszfunkcionális (értsd káros) szexuális hiedelmet a Pedro Nobre és munkatársai által összegyűjtött és kérdőívbe rendezettek közül.

Hiedelem 1. A férfi mindig „munkára, harcra kész”

A korlátozó hiedelmek között vezető nézet, hogy a férfinak mindig készen kell állnia a szexre, és ha nem tud „teljesíteni” – azaz nem képes mindig tökéletes merevedést produkálni és azzal minden alkalommal orgazmust kiváltani a partneréből, akkor lúzer, kripli, pancser = nem igazi férfi. Számos alkalommal írtam már arról, hogy a férfiak a hiedelemmel ellentétben igenis érző lények, akikre a nőkhöz hasonlóan hatnak a velük történő események, legyenek azok ellazító, biztonságot keltő, kellemes élmények, vagy félelmet, szorongást keltő stresszorok. Ez utóbbiak jelenlétében a férfiaknak nem a szexen, hanem a harcon, menekülésen vagy lefagyáson „jár az eszük” (értsd: ez történik az agyukban és a testükben), amelyek a stresszre adott válaszreakciók, és amelyek hatására szinte lehetetlen a merevedés, vagy túl korai az ejakuláció („siessünk, nehogy bajba kerüljünk!”).

De ezt a férfi nem vállalhatja fel, nem állhat oda a szexre éhes partnere elé és mondhatja azt, hogy „bébi nagyon kívánatos vagy, de annyira aggasztanak a pénzügyi gondjaink / a főnököm / az anyám betegsége, stb, hogy most nem tudok a szexre hangolódni” – ezt ugyanis a hagyományos macsó értékrend alapján szégyen lenne felvállalni. És a férfiak legnagyobb ellensége a szégyen, ami helyett ők többnyire dühöt élnek meg. És kire fognak haragudni? Hát a nőre, aki túlságosan szenvedélyes, aktív, kezdeményező, telhetetlen, állatias, vulgáris – hogy csak néhányat említsek a szexuálpszichológiai tanácsadáson felbukkant jelzők közül.

Sajnos ezt a „munkára, harcra kész” férfi képét a nők nagy része is osztja, és ha a férfi nem kezdeményez, nem tettre kész, mert fáradt, gondjai vannak, vagy csak egyszerűen máshol jár az esze, akkor beindul a „már nem szeretel, Tíbor?”, ami csak tovább ront a férfi szégyen érzetén és dühén: „ennek a nőnek semmi sem elég!”. És így a kör bezárul.

Hiedelem 2: A kardnak a hüvelyben a helye

További bonyolító hiedelem, hogy női partner esetén az orgazmus csak akkor ér, ha hüvelyi orgazmusa van a nőnek, ami ugye a nők jelentős részénél nem szokott bekövetkezni. Sokan gondolják, hogy „az a nő, aki csak a csikló izgatásával érez szexuális gyönyört, az beteg vagy perverz”, ami nagyon sok pár elégedettségét rontja, mivel folyamatosan áhítoznak az egyedül üdvözítőnek gondolt hüvelyi orgazmus után, az meg csak nem akar működni. Pedig a nő nemi szerve elsősorban a csikló, ami mélyen benyúlva, körül ölelve az egyébként viszonylag érzéketlen hüvelyt, részt vesz a szexuális gyönyörérzet kialakulásában a hüvely-pénisz aktus esetén is. Vagyis tulajdonképpen ilyenkor is ingerlődik a csikló és ha ezt még a direkt simogatással is fokozzuk kívülről, sokkal valószínűbb az orgazmus, mint enélkül. „De hát ez csalás!” kiált fel Macsó Pali, aki kétéves korától akar mindent „egyedül, ne segítsél!!!” (kivéve amit még húszévesen is elvár az anyjától), és ezért újra csak szégyent él meg, ha nem sikerül neki pornófilmekbe illő látványos élvezetet kicsikarni a nőből pusztán a pénisze által. Mintha biciklikunsztot akarna begyakorolni: „idesüss egy kézzel”, majd „nézzétek, kéz nélkül!” Csakhogy az van, hogy nekünk nőknek a legtöbb pózban sokkal inkább kézre esik a csiklónk, mint a partnerünknek. Így aztán ne sértődjenek meg a férfiak, ha önmagunk örömének fokozására még a pénisz-hüvely aktusban is simogatjuk a csiklónkat. Ez nem róluk, ez rólunk szól! De ezt nehéz elfogadni, ha a férfi ragaszkodik a mindig kész, mindent megoldó, tökéletes férfi képéhez, amibe nem fér bele, hogy a nő jobban tudja, hogy mi a jó neki, mint ő, és ezért kezébe veszi az irányítást. És ezt csak rontja, ha a nő ugyanezt várja el tőle, és a párjával együtt önmagát is ostorozza, ha nem minden úgy sikerült, ahogy tervezték. Ez aztán a dupla hurok a férfiaknak, mert nem csak azt élik meg, hogy lebőgnek a nő előtt, de ráadásul az még látványosan szenved is ettől, ahelyett hogy lazán átlépne a pillanatnyi nehézségeken, „most ez van, majd máskor lesz máshogy”.

A csiklóról ajánlom ezt a remek videót:

Hiedelem 3: Tudnom kellene, hogy mi a jó neki

Honnan? A nézéséből, meg a járásából? Ha nem mondhatja el, mert akkor az már irányításnak számít, akkor mégis hogyan történjen, hogy a nő tudtára adja, hogy mit szeretne? Még egy hosszú párkapcsolatban is esetleges, hogy megtörtént-e már az, ami éppen most történik, és emlékszünk-e rá, hogy akkor mi volt a jó. És ha most nem az a jó? Nem vagyunk gépek, és nem tudunk telepatikusan gondolatokat átültetni a másik fejébe. Sokkal egyszerűbb, ha kommunikálunk. És itt megint bejönnek a társadalmi sztereotípiák és a szexszel kapcsolatos averzióink. Nem szeretünk beszélni a szexről, zavarba ejtő, kínos, nincsenek rá szalonképes szavaink. Főleg a nők szájából tűnhet még az intim helyzetben is zavarba ejtőnek a nemi szervek megnevezése, vagy hogy mit szeretne, hogy azzal mi történjen. És mivel a nők tradícionálisan nem mondják ki, hogy mit szeretnének, ezért azok, akik igenis kifejezik a vágyaikat, szabadon és nyíltan, na azok ijesztőek. Egyrészt azért, mert megint csak a jól ismert szégyen kezd el működni: „mekkora kripli vagyok, ha nem tudom a nyögdécselést, fészkelődést, finom jelzéseket értelmezni” – és a szégyen tudjuk, hogy mit okoz a férfiakban: dühöt, aminek okát a nőben keresik, „hogy lehetsz te ilyen bonyolult?”. Másrészt a szexuálisan öntudatos nő félelmetes, mert egyszerre taszító és vonzó.

Hiedelem 4: A szexuálisan aktív nők vonzók ugyan, de kurvák

Ezt a hiedelmet, ti. hogy „bármely nő, aki szexuális aktust kezdeményez, erkölcstelen” nagyon nehéz lebontani, a nők és a férfiak fejéből kisöpörni. Főleg a családi/vallási neveltetésünk és a kultúrát közvetítő médiumok a felelősek ennek a makacs téveszmének a fennmaradásáért. Sajnos ebben a pornó sem felszabadító, hanem éppen erősíti a sztereotípiákat, mert paradox módon minél több pornót nézünk, annál inkább osztjuk a korlátozó káros hiedelmeket – amolyan a szabályt erősítő kivételként kezelve a felnőtt filmek női szereplőit, akiket azért a legtöbb férfi nem szeretne feleségül venni. Ez a hasítás, a nők kedves, szerethető, de nem szexis  és szexis, dögös, de nem párnak való kategóriákra bontása sajnos még a mai napig tartja magát. A nők (és a férfiak) ugyanakkor sokkal összetettebbek minthogy két csoportra lehetne őket osztani aszerint, hogy jók vagy rosszak. A merev gondolkodás, a fekete-fehérben látás, a szélsőséges nézőpontok és reakciók sosem az egészséges lelki működés és a jó kapcsolatok alapjai.

Számos más hiedelem is közrejátszhat a női kezdeményezéstől való félelemben, de azt gondolom ennyivel épp elég egyszerre megbirkózni. Főleg mert ezek igen makacsok, évszázadok óta tartják magukat.

A kultúra és a szerepmodellek hatása a hiedelmekre

A populáris kultúra, a tömegkommunikáció erősen befolyásolja az önmagunkról és a szexuális kapcsolatokról alakított nézeteinket. Az, hogy egy férfi vagy nő mennyire kerül ezeknek a korlátozó kulturális hiedelmeknek a hatása alá nagyban függ attól, hogy mennyi popkultúrát fogyaszt, beleértve a pornót, a reklámokat, a kereskedelmi televíziók szennyét, és a mostanában csapból is folyó „társadalmi célú” konzervatív ideológiai agymosást.

Mindezen tartalmak ugyanis még mindig erősen a „Én Tarzan, Te Jean” ideáljától áthatottak, szerencsére ugyanakkor a XXI. századi férfiakra már sokkal kevésbé hat ez a kép, mint nagypapáikra. És ez jó hír a szexuális hiedelmek tekintetében. Egy nemzetközi kutatásban ausztrál férfiaknak mutattak fényképeket férfiakról erősen maszkulin (rögbijátékosok), semleges (vidám baráti társaság) és inkább feminin (együtt főzőcskéző) élethelyzetben, majd a képek megtekintése után megkérték őket, hogy töltsék ki a szexuális hiedelmekről szóló kérdőívet (pl. „Egy igazi férfi mindig készen áll a szexre és képesnek kell lennie bármely nőt kielégíteni”). A kutatás eredményei szerint erősebben egyetértettek a korlátozó hiedelmekkel azok a férfiak, akik előtte macsó pasik képét látták, mint akik a főzőcskéző társaikét. A szerepminták tehát hatnak ránk, és ugyan nem közvetlenül okoznak szexuális zavarokat, de sérülékenyebbé téve minket közrejátszanak a problémák makacs fennmaradásában.

Lazítson és dobja ki a korlátozó hiedelmeket!

Mit kell akkor tenni a férfinak, hogy ne ijedjen meg a kezdeményező, szexuálisan aktív és öntudatos nőtől? Először is vizsgálja meg és vizsgálja felül a hiedelmeit!

Tényleg mindig készen kell állni? Még az állatok sem szexelnek ha veszélyben érzik magukat, de Önnek képesnek kell lenni? Muszáj fenntartani a szuper macsó képét? Miért ne engedhetné meg magának, hogy időnként túl éhes, fáradt vagy szomorú legyen a szexhez? Fél, hogy elveszíti az alfahím státuszt? Biztos, hogy a nőnek egy folyamatosan tettrekész pasira van szüksége? És önnek biztosan olyan nőre, akinek csak ez számít? Lazítson és figyelje meg, hogy nem dől össze a világ, ha nem nyomul mindig, és hagyja a partnerét kezdeményezni, sőt akkor sem, ha vannak szexmentes napok. Az intimitás nem egysebességes, a konkrét aktus csak az utolsó fokozat, amit megelőz és ha úgy esik jól akár helyettesíthet is az erotika sokféle változata.

Tényleg csak a rossz lányok élvezik, kívánják és kezdeményezik a szexet? És valóban, tényleg csak arról szólhat a női kezdeményezés, kívánságok aktív kifejezése, akár az irányítás átvétele, hogy Ön nem elég jó, mert nem tudja kitalálni a nő ki nem mondott gondolatait? Honnan jönnek és vajon még ma is érvényesek ezek az „igazságok?” Nem lehet, hogy letűnt korok – társadalmi korok és a saját gyerekkora készen kapott nézeteit, estleges traumatikus tapasztalatait erőlteti rá a jelen párkapcsolatára? Biztos, hogy ma is megállja a helyét nagyszüleink bölcsessége? Hacsak nem a saját nagyanyjával tölti az estéit (Brrr…) kizárt, hogy amit az ő generációjuk gondolt, az Önökre is felülvizsgálat nélkül igaz. Dobja ki a középkori nézeteket és éljen a jelenben!

Persze az ördögi kör nehezen megszakítható. Az önismeret, önelfogadás és az őszinte, empatikus kommunikáció, amire ehhez a gondolat-nagytakarításhoz szükségünk van, nem kis erőfeszítésbe kerül, de megéri. Ha szembenézünk önmagunkkal és elkezdünk játszmák nélkül, nyíltan beszélni a szexről, a végén képesek lehetünk a hiedelmeket elengedve az intimitás sokféle megélésére, a változó, hullámzó szexuális kedvünk természetességének elfogadására, a társadalom által ránk erőltetett szexuális nemi szerepek lazítására és egy elégedettebb párkapcsolatra.

Ehhez kívánok most mindenkinek egy lazább, felszabadultabb új évet!

További olvasnivalók tudományosan igényes olvasóknak:

Bodenmann, G., Ledermann, T., Blattner, D., & Galluzzo, C. (2006). Associations among everyday stress, critical life events, and sexual problems. The Journal of nervous and mental disease, 194(7), 494-501.

Clarke, M. J., Marks, A. D., & Lykins, A. D. (2015). Effect of normative masculinity on males’ dysfunctional sexual beliefs, sexual attitudes, and perceptions of sexual functioning. The Journal of Sex Research, 52(3), 327-337.

Nobre, P. J., & Pinto‐Gouveia, J. (2006). Dysfunctional sexual beliefs as vulnerability factors for sexual dysfunction. Journal of sex research, 43(1), 68-75.

Nobre, P., Gouveia, J. P., & Gomes, F. A. (2003). Sexual dysfunctional beliefs questionnaire: An instrument to assess sexual dysfunctional beliefs as vulnerability factors to sexual problems. Sexual and Relationship Therapy, 18(2), 171-204.

Reisman, Y., & Nobre, P. J. (2020). Male Sexual Dysfunctions. In Psychiatry and Sexual Medicine (pp. 135-160). Springer, Cham.