Tavaly decemberben a karácsonyi szexről írtam, arról, hogy az év ilyen szakában a világ minden táján megugrik a szexuális aktivitás. Nyugalom és szeretet, meg a két hét pihenés meghozza a kedvünket, aminek, ha óvatlanok voltunk, a szeptemberi szüreti időszakban „isszuk meg a levét”. A nem kívánt szeptemberi gyermekáldás ellenére, a megnövekedett szexuális kedv jót tesz az egészségnek, a kapcsolatnak, vagyis a jóból érdemes jó sokat meríteni. De vajon mindig?

Lehet-e túl sok a jóból, lehet-e gond, ha mindig csak „arra” gondolok, „folyton csinálni akarom”? A válasz határozottan igen.

A hiperszexuális viselkedés, mint szexuális zavar

Hiperszexualitásról[1] (más megnevezésben túlzott szexuális vágy, szatíriázis/nimfománia, vagy kényszeres szexuális viselkedés, a köznyelvben szexmánia) akkor beszélünk, ha valaki állandó és legyőzhetetlen vágyat érez a szexre, a gondolatai folyton a szex körül forognak, a fantáziáit ez tölti ki és nehezen tudja kontrollálni a szexuális tartalmú késztetéseit, viselkedését, ha ez a késztetés nem elégül ki, akkor szorong, szenved, és ez legalább 6 hónapja fennáll. A zavarral összefüggésben megjelenhet a (túl) gyakori maszturbáció, túlzott pornófogyasztás, prostituáltak,  sztriptízbárok vagy éppen swingerklubok gyakori látogatása – a paletta tehát elég színes és mindezek akár teljesen átlagos és egészséges személyeknél is jelen lehetnek – erről lentebb írok.

A hiperszexuális viselkedés tünetei közül kiemelkedik a gyakori maszturbáció, pornó-függés és ezek gyakran járnak együtt egyéb szexuális parafíliákkal (pl. fétisek jelenlétének szükségessége). Mivel a kórosan megnövekedett szexuális vágy és túlzottan gyakori szexuális aktus ritkán talál pozitív fogadtatásra az átlagos házastársban/partnerben, ezért a hiperszexualitás sokszor vezet félrelépéshez, kapcsolaton kívüli viszonyokhoz, prostituáltak szolgálatainak az igénybevételéhez. Az állandó szexuális késztetettség kielégítése nem nagyon fér össze a hatékony munkavégzéssel sem, hacsak az ember nem a szex- vagy a pornóiparban dolgozik. Például egy bankban dolgozó hiperszexuális ideig-óráig titkolni tudja zavarát, de csak ha vezető beosztásban van, és nem kérik rajta számon túl gyakran, hogy hol volt és mit csinált, miért nincs elvégezve a munkája, stb. A zavarnak ezért komoly társas és gazdasági következményei lehetnek, melyekkel azonban mégsem tud számolni az érintett egyén.

Mindezek a legtöbb személyben utólagos rossz érzéseket okoznak: félelmet a lebukástól, bűntudatot és szorongást azzal kapcsolatban, hogy legközelebb megint nem tud majd magának parancsolni. A kontroll elvesztése és a szex, mint minden más élethelyzetet kontroll alatt tartó tényező a hiperszexualitás egyik fontos faktora.

A hiperszexuális személyek a függőkhöz hasonlóan rosszul érzik magukat, ha nem elégülnek ki szexuális késztetéseik, és ezzel összefüggésben a szexet arra is használják, hogy mindenféle okból felgyűlt feszültségeiket levezessék. Vagyis nem csak akkor szexelnek (mással vagy egyedül), ha valódi szexuális vágy keletkezik bennük pl. egy izgalmas test láttán, hanem akkor is, ha összevesztek a főnökükkel, kikapott a Fradi, vagy a gyerek már megint rossz fát tett a tűzre. A szex tehát a hiperszexuálisok számára a feszültségekkel való megküzdés sajátos módja.

Mik a zavar okai?

Nincs egyetértés a kutatók között a hiperszexuális viselkedés okait illetően. Mielőtt pszichológushoz/pszichiáterhez fordulna az érintett egyén, érdemes átgondolni, hogy milyen gyógyszereket fogyaszt, ezek közül néhány ugyanis okozhat mellékhatásként megnövekedett szexuális vágyat, amely akár túlzott, zavaró mértéket is ölthet. Ilyenek lehetnek egyes Parkinson-kórra szedett gyógyszerek, hormongyógyszerek (tesztoszteron, ösztrogén), amelyeket például a változó kori tünetek enyhítésére ajánlanak. Vicces, de inkább mégsem az, hogy amikor például a női klimax tüneteit enyhítendő beszedsz valamit, az először libidó csökkenést és depressziót okoz, majd az ennek kompenzálására felírt másik gyógyszertől kontrollálhatatlan szexuális étvágyad lesz. Szerencsére a modern szexuális medicina azon dolgozik, hogy ezeket a szélsőségeket kiiktassa, így ha ilyen helyzetben vagy, keress egy jó szakembert, és találjátok meg azt a gyógyszert, amely éppen kontrollálható mértékben növeli meg a vágyadat – te is és partnered is hálás lesz a megoldásért, ami a szexet így élethosszig tartó, örömteli élménnyé teheti.

A hiperszexuális viselkedés gyakran más mentális zavar tüneteként jelenik meg, például ilyen a bipoláris zavar, vagy a borderline személyiségzavar, vagy az időskori/stroke utáni demencia (elbutulás), és sokszor jár együtt olyan agyi funkciózavarokkal, amelyek azokat a területeket érintik, amik a libidót, vágyat szabályozzák. A hirtelen, kórosan megnövekedett szexuális késztetés ezért még akár agydaganat, agysérülés tünete is lehet. A biológiai okok ezért nem csak, hogy nem zárhatók ki, de alapvetően úgy tűnik, hogy megalapozzák a hiperszexuális viselkedésre való hajlamot.

Rizikótényezők

Úgy tűnik a hiperszexualitás alapvetően biológiai megalapozottságú, vagyis az agyban bekövetkező biokémiai folyamatok, ingerületátviteli problémák, egyes agyterületek kóros működésének következménye, mégis beazonosíthatók azok a tényezők, amelyek valószínűbben együtt járnak a hiperszexuális viselkedéssel.

Férfi vagy nő? Nincs egyértelmű válasz, több kutatás találta azt, hogy némileg több férfi, mint nő mutat hiperszexuális viselkedési tüneteket, de van olyan kutatás is, ami a nőket találta kissé veszélyeztetettebbnek. Logikusan azt mondhatnánk, hogy a tesztoszteron szint közrejátszhat a megnövekedett libidó érzésében, de ez még nem kell azt is magával hozza, hogy ne tudja az egyén kontrollálni ezt a vágyat. A nemi különbséget magyarázhatja még a társadalom megengedőbb/elváró attitűdje a férfiak nagyobb szexuális étvágyával szemben, valamint a női szexualitást korlátozó nemi sztereotípia. Mindezek alapján elképzelhető, hogy a nemi különbséget nem is a valós eltérés, csak a nemekkel szembeni elvárásoknak való megfelelés hozza létre.

Melegek vagy heterók? Egy friss magyar kutatásban több mint 18000 honfitársunkat kérdezték meg a kutatók sok szexualitással kapcsolatos kérdésről, köztük a hiperszexuális viselkedés tüneteinek gyakoriságáról is. A kutatásból többek között az derült ki, hogy az LMBTQ (azaz nem cisz/hetero) identitással rendelkező férfiak minden más csoportnál nagyobb valószínűséggel voltak hiperszexuálisak, és ennek kapcsán ők vonódtak be mindenféle szexuális aktivitásba a leggyakrabban, a legkontrollálatlanabbul és a leginkább nem törődve a következményekkel. Nagyon fontos lenne ezért a sérülékenyebb LMBTQ csoportba tartozó személyeknek, főleg a férfiaknak, hogy megfelelő segítséget kérjenek és kapjanak nehézségeik megoldásához, szorongásaik csökkentéséhez, hogy ne a szexet kelljen erre a célra használni.

Alkohol- és/vagy drogfüggőség – ezek egyértelműen együttjárnak a hiperszexuális viselkedéssel, amely tünetként vagy önálló betegségként is felfogható úgy, mint szexfüggőség, vagy kényszeres szexuális aktivitás. A függőségek hátterében gyakran van dependens (függő) személyiségszerkezet, ezért nem ritka, hogy az érintettek egyik függést a másikra cserélik, vagy akár együtt van jelen több függés. Ezért a szexfüggés kezelésében sincs könnyű dolga a terapeutának.

Hiperszexuális vagy nagy étvágyú?

A hiperszexualitásban a zavart a mennyiség és a hozzá kapcsolódó szorongás jelenti. Vagyis, ha egyszerűen csak szereted a szexet, bármikor tudnád csinálni, gyakran eszedbe jut és ez örömmel tölt el, vágysz rá, de képes vagy másra is gondolni, az élet más területeit is élvezni, és nem leszel dühös, feszült vagy dekoncentrált, ha egy-két napig nincs szex, akkor nincs gond, nem hiperszexuális, hanem csak nagy szexuális étvágyú (high sexual need) vagy. Egyes szakemberek szerint a két jelenség összemosódása nagy, és a mérték pontos meghatározásának kérdése nehéz, ezért egyes tanulmányokban arra a konklúzióra jutnak, hogy a hiperszexualitást mint zavart csak a prűd szexualitású társadalmak találták ki, hogy megbélyegezzék a szexet kedvelő embereket.

Való igaz, hogy nagy szexuális étvágyad miatt sokszor kerülhetsz negatív megítélés alá, főleg, ha nő vagy.  A nagy  szexuális étvágyú nőket gyakran tekintik betegnek, mert a társadalmi sztereotípia a nőkről még mindig az, hogy a jó kislányok nem szeretik, csak elviselik a szexet a partner kedvéért. Ne dőlj be ennek, bátran élvezd és kezdeményezd a szexet, ha ahhoz van kedved, de érdemes a körülményekre, a biztonságra, a partner kiválasztására – vagyis az ellazulás feltételeire gondot fordítani. Én személy szerint elkötelezettség-párti vagyok, nekem a párkapcsolatban teremtődik meg a felszabadultság, de te gondolhatod máshogy is. A lényeg, hogy ne vétsd el a mértéket!

Ahhoz, hogy eldönthesd, nagy szexuális étvágyú vagy hiperszexuális vagy-e, tedd föl magadnak az alábbi kérdéseket:

• Képes vagyok-e irányítani, szabályozni a szexuális vágyamat (pl. késleltetni, amíg a helyzet, partner, időzítés megfelelő)?
• Aggódok-e, szorongok-e a szexuális viselkedésem miatt (pl. bűntudat érzésem van, hogy már megint maszturbáltam)?
• Arra használom-e főként a szexet, hogy levezessem a feszültségeimet, és feszült leszek-e, ha ezt nem tudom megtenni?
• Károsítja-e a szexuális viselkedésem a kapcsolataimat, negatív következményekkel érinti-e a munkámat, az életemet?
• Megpróbálom-e titkolni mindezek miatt a szexuális viselkedésem jellemzőit (akár még a partnerem előtt is)?

Ha több igen, mint nem választ adtál magadnak, akkor azt javaslom, keress fel egy szexuális problémákkal is foglalkozó pszichiátert, hogy a segítségével megvizsgáljátok a probléma lehetséges okait, és megkeressétek a nehézség mérséklésének, megoldásának neked megfelelő módját. A probléma biológiai/idegrendszeri megalapozottsága okán mindenképpen a pszichiáternél kezdd a segítségkérést, és ha ő nem talál organikus okot, csak akkor fordulj szexuálpszichológushoz vagy klinikai szakpszichológushoz. Ne szenvedj, lépj, hogy boldogabb legyen az életed!

Ui: Aznap, amikor ezt a posztot befejeztem, járt nálam egy új kliens a rendelőben, ahogyan ő fogalmazott: szexmániával. Bátor volt és elszánt. Köszönöm neki, hogy még egy indokot adott arra, hogy ezt az írást mihamarabb feltegyem. Kívánom neki, hogy bízzon önmagában és higgye el: az erő vele van!

 Ajánlott olvasmányok tudományos igényességű olvasóknak:

Bőthe, B., Bartók, R., Tóth-Király, I., Reid, R. C., Griffiths, M. D., Demetrovics, Z., & Orosz, G. (2018). Hypersexuality, gender, and sexual orientation: A large-scale psychometric survey study. Archives of sexual behavior, 1-12.

Carvalho, J., Štulhofer, A., Vieira, A. L., & Jurin, T. (2015). Hypersexuality and high sexual desire: Exploring the structure of problematic sexuality. The journal of sexual medicine, 12(6), 1356-1367.

Knight, R. A., & Graham, F. J. (2017). Hypersexuality: Equifinal, cohesive, clinical presentation or symptom cluster with multiple underlying mechanisms?. Archives of sexual behavior, 46(8), 2261-2264.

Potenza, M., Shane, K., & Rani, H. (2016). Classification and clinical issues relating to hypersexuality. European Psychiatry, 33, S42-S43.

[1] A hiperszexuális viselkedést a két nagy diagnosztikai rendszer a BNO-11 és a DSM-V másként kategorizálja, amibe itt nem mennék bele. Akit érdekelnek a bonyolult és sok vitát is kavart részletek, ajánlom például Potenza és munkatársai fent ajánlott írását.