A szüleink jelen vannak a párkapcsolatainkban, sőt még az ágyunkban is. Aki nem az ágyban szexel, annak a kocsiban, fürdőben, konyhában, de még a szabad ég alatt is jelen lehetnek a saját és partnere szülei. Arról  már írtam, hogy miként furakodnak be kapcsolatainkba a korai kötődésen keresztül, most ennél direktebb hatásokról, a tanult mintákról és attitűdökről írok.

A szexszel kapcsolatos attitűdök mindannyiunk szocializációjának részei. Akkor is, ha soha nem hallottunk és láttunk otthon semmit a szexszel összefüggésben - ekkor éppen ez az elhallgatás és titok volt az indirekt elutasító attitűd jele. Ez az elutasítás ugyanakkor lehet nagyon is hangos, direkt, fenyegetéssel és büntetéssel terhelt, ahogyan az olyan sok családban megfigyelhető.

Nem meglepő módon az erotofília, azaz a szex iránti pozitív attitűd már a családban megalapozódik, és felnőtt korunkban szorosan összefügg a szex gyakorlásával, a vágy és izgalom magasabb szintjével, a szabadabb, rugalmasabb és kielégítőbb szexuális élettel. A korai szexuális nevelés a születéssel kezdődik, a gyermek testére irányuló pozitív, és örömteli, de a határokat már a kezdetektől fogva tiszteletben tartó gondozással. (Most nem merülök bele a szexuális nevelésbe, könyveket lehet vele megtölteni.) Ha ezzel ellentétben a gyermek teste és annak örömei már kezdettől fogva elutasítottak, vagy még rosszabb esetben a gyermek testi és/vagy szexuális bántalmazás elszenvedője, az egy életre kihat a szexhez való viszonyára. A szexuális erőszak az egyik legtraumatikusabb élmény, amit gyermekként át lehet élni, súlyos következményei lehetnek a depresszió, szorongásos zavarok, testképzavarok, vagy személyiségzavar pl. leggyakrabban borderline személyiség kialakulása, mely zavarok mindegyikéhez társulhatnak szexuális zavarok. Ha Ön szexuális trauma elszenvedője, javaslom keressen a problémára szakosodott pszichoterapeutát, aki segít  az élmény feldolgozásában, a gyógyulásban. A NANE egyesület képzett aktivistái is várják a telefonhívásokat a párkapcsolati erőszak elszenvedőitől. A hívás anonim és elindíthat egy feldolgozási folyamatot.

De az erotofóbia, a szexszel kapcsolatos negatív attitűd (szélsőséges esetben irtózás) kialakulásához nem kell bántalmazottnak lennünk, elég ha szüleink elutasították, büntették a szexuális kíváncsiságot, esetleg megszégyenítettek gyermekként vagy serdülőként egy helyzetben, ami testi jó érzésekhez kötődött. A lélek gyorsan tanul, elég akár egyetlen traumatikus esemény, hogy maga a helyzet és az ahhoz kapcsolódó minden inger negatív színt kapjon, letiltódjon, undorral, félelemmel, szégyennel égjen össze. Ezeket a korai kondicionált működésmódokat a szexuálterápia segítségével módosíthatjuk, építhetjük újra, egészségesebb, örömtelibb szexualitást kialakítva.

Az sem mindegy, szüleink egymáshoz fűződő kapcsolata milyen mintát ad nekünk. Sokunknak nem adatott meg, hogy szüleinket pozitív modellnek láthattuk, akik tisztelik és szeretik egymást, gyermekeik előtt felvállalják az intimitást, de nem mennek túl azon a határon, ami már veszélyes lehet egy gyermek szexuális fejlődése számára. Nehéz dolog szerető partnereknek maradni szülőként, de ezzel a gyermekeink számára is fontos üzenetet adunk át: a szex jó, egészséges dolog, amit felnőtt emberek egymás kölcsönös örömei érdekében tesznek. Nem mindegy azonban mennyit láttatunk ebből a gyermek számára. A csók és ölelés visszafogott formái bele kell, hogy férjenek a gyermek előtti kimutatott szeretet megnyilvánulásiba, azt üzenik a gyermeknek, hogy szülei tisztelik, szeretik, vonzónak tartják egymást. Sok fiatal felnőtt mesél boldogan arról, milyen jó látni, hogy szüleik még idős korukban is így szeretik egymást, és kimutatják egymás felé érzelmeiket. Ennél tovább azonban ne menjünk!

A szülők szexuális aktusainak rendszeres megfigyelése épp olyan ártalmas a gyermek (majd serdülő és felnőtt) számára, mint a teljes elhallgatás. A felvilágosult szülőknek nem kell a gyermek előtt szexelni, vagy megosztani a gyermekkel kedvenc pozitúrájukat és maszturbációs technikájukat ahhoz, hogy a szexszel kapcsolatos elfogadó, kíváncsi, de a szemérem és társadalmi normák határait betartó serdülőt, majd felnőttet neveljenek! Az ilyen nyílt és direkt, de nem az életkornak megfelelő és pláne nem a gyerek érdeklődésére és fejlettségére építő szexuális beavatás inkább árt, mint használ. Ha szülőként olvassa ezt az írást, javaslom, hogy látogasson el a yelon.hu oldalra, ahol sok hasznos tippet talál, hogy beszéljen gyermekével a szexről, vagy mit tegyen, mondjon, ha gyermeke meglátja önöket szex közben!

A szülői tiltó, büntető attitűd gyakran fakad vallási megfontolásokból. A legtöbb vallás korlátozó a szexszel kapcsolatban, de kevés megnyomorítóbb dolog van, mint a tanításokat mereven értelmező szex-ellenesség, amit a keresztény egyházatyák hangoztattak a középkorban, és ami a mai napig érezteti hatását. Az ókori görög és római szabadosság ellenpontjaként megjelent gondolkodás a szexet bűnösnek, a lelket veszélyeztetőnek tartotta, és csak gyermeknemzés céljára engedélyezte. Ehhez társult a nők - mint a bűn és kísértés forrásai - elutasítása, alacsonyabb rendűnek és erkölcstelennek tételezése. Régen nem élünk a középkorban, de sok vallásos családban még mindig inkább ez a - nem is annyira bibliai, mint inkább dogmatikus - szexuális attitűd van jelen. Pedig használhatnánk a Biblia más részeit is, az Énekek éneke éppen pozitív hozzáállásával adhatna inspirációt szerelmes szavakhoz, vágyfokozó mondatokhoz!

A pozitív szexuális attitűd felnőtt szexualitásunk fontos alapja. Ha gyermek- és serdülőkorunkból nem származik semmi jó, hát felnőttként kell megszereznünk és felépítenünk a szexhez való elfogadó és örömteli hozzáállást. Kezdhetjük az alapozást nyitott, de mértéktartó könyvekkel, blogokkal (mint ez itt :-), de ha több segítségre van szükségünk, forduljunk bizalommal a szexuálpszichológushoz!

A szexuális elégedettség elsősorban a párkapcsolat minőségén múlik. A párkapcsolatok időbeni folyamata azonban minden szakaszban más minőségtényezőt helyez előtérbe. A számos lehetséges tényező közül most hármat tárgyalok, amelyek a párkapcsolat más-más életszakaszában kerülnek előtérbe.

A kapcsolat kezdetén az összeillés egy ilyen fontos szempont. Szexuális szempontból két tényezőt emelnék ki: a vágy és a test összeillését.

A vággyal kapcsolatban két fontos dimenziója van az összeillésnek: a mennyit és a mit kérdése. A vágy mennyisége tűnik biológiailag inkább meghatározottnak, míg a mire vágyunk kérdése már sokkal inkább a szocializáció által meghatározott. De a kérdés azért mégsem ilyen egyszerű. Lássuk először a vágy mennyiségét!

A kutatások és a hétköznapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a heteroszexuális kapcsolatban általában a nőknek van alacsonyabb szexuális vágya, azaz spontán módon a nők gondolnak kevesebbet a szexre, fantáziálnak róla és vágynak rá a mindennapokban. A modern szexkutatások ugyanakkor feltárták, hogy a női vágy és az izgalom a legtöbb nőnél másként működik, mint a férfiaknál. A férfiak vágynak a szexre, majd izgalomba jönnek és szexuális aktivitásba kezdenek – persze ezek a fázisok eléggé összemosódnak, de általában ebben a sorrendben történnek a dolgok. A nők ugyanakkor sokszor szex közben jönnek izgalomba és ennek hatására jelenik meg a vágy. Ami azt is jelenti, hogy a nők vágyát a szex hozza meg, így mi nők minél többet szexelünk, annál inkább vágyunk rá. Ugyanakkor a kezdeményezés és annak fogadása nem csak az aktuális szexuális vágy függvénye. A nők alacsonyabb szexuális vágya nem csak a sokat emlegetett tesztoszteron alacsonyabb szintje miatt van, hanem elsősorban a neveltetés, a társadalmi elvárások, a passzív női szerep elfogadása miatt. Azok a szexkutatások, amelyek megpróbálnak a nemi sztereotípiák mögé látni, nem találnak lényeges eltérést férfiak és nők szex iránti vágya között, vagyis a vágy kapcsolatokban megtapasztalt eltérése nem alkati sajátosság, hanem sokkal inkább a körülmények, pl. a napi történések, stressz stb. eredménye, és mint ilyen érintheti a nőket és a férfiakat egyaránt.

Azonos neműek szexuális vágyának eltérését kevés kutatás vizsgálta, azonban azok azt találták, hogy éppúgy megfigyelhető a diszkrepancia, mint a heteroszexuális pároknál. Ez is azt igazolja, hogy nem a partnerek nemétől függ, hogy kinek alacsonyabb vagy magasabb a vágyszintje, hanem egyéb pl. helyzeti tényezőktől. Tartós kapcsolatokban ilyen lehet a megszokás miatti vágycsökkenés, vagy a szexuális aktivitástól energiát (libidót) elvonó bármilyen versengő szerep és aktivitás. Ezekről egy másik bejegyzésben olvashatnak bővebben.

A nemi vágy diszkrepanciája egyértelműen negatív összefüggést mutat a szexuális és párkapcsolati elégedettséggel, a kutatások szerint ugyanakkor azok a párok, ahol a partnerek időről időre egymás kedvére tesznek, vagyis akkor is szexelnek, ha nekik kezdetben nincs kedvük, sokkal elégedettebbek a párkapcsolatukkal és szexuális életükkel, mint azok, akiknek szexuális motivációja nem irányul a másik fél igényeinek kielégítésére. Önzetlennek lenni tehát jó és megéri, de természetesen sok múlik itt is a kölcsönösségen és őszinte kommunikáción!

A mire vágyunk kérdése is lehet az összeillés alapja. Ez azonban nem mindig derül ki a kapcsolat elején, amikor még csak kóstolgatjuk egymást, és nem vetünk be rögtön minden kívánságot, furának tűnő izgalomkeltő vagy fokozó szokást, tárgyat, pozíciót, stb. Az, hogy nagyon másra vágyunk a szexben azonban mindenképpen gátja lehet a szexuális elégedettségnek, ha ezek a különbségek nem összeegyeztethetők. Gondolhatjuk ezért azt, hogy jó a kapcsolat elején tisztázni, ha valamilyen sajátos kívánságunk (akár parafíliánk) van a szexszel kapcsolatban, hogy ne fektessünk túl sok energiát egy olyan kapcsolatba, ami halálra van szexuálisan ítélve. A tisztázásnak persze vannak indirekt módszerei, a fokozatos puhatolózás, az attitűdök és nyitottság távolról közelítő feltárása, ami nem direktben jelenti be a partnernek az első randin: „figyelj, nekem csak akkor jó, ha lepisilnek”. Konzervatívnak tűnik (az is), ha amellett érvelek, hogy a kapcsolat fokozatos mélyítése, egymás megismerése meg kellene előzze a szexet, mert azt gondolom, ezzel elkerülhető a mindkét fél számára kínos visszautasítás, esetleg szégyenérzet, vagy kudarc élménye. Ugyanakkor a gyakorlat manapság sokszor az, hogy essünk neki egymásnak, és majd meglátjuk, működik-e. Valóban, a puding próbája az evés, ez is működhet, de sokkal több hátránya, mint előnye van.

Az összeillés érintheti a testi adottságokat is. Heteroszexuális kapcsolatban a pénisz és hüvely méretének összeillése a kényelmes és kellemes szexuális élmény egyik fontos eleme. Két irányban tapasztalhatunk össze nem illést: a pénisz túl nagy vagy túl kicsi a hüvelyhez képest.

Ha a pár úgy érzékeli, hogy a pénisz túl nagy, és így fájdalmat okoz a behatolás, ez még távolról sem biztos, hogy objektív össze nem illést jelent. A fájdalmas behatolást okozhatják az un. szexuális fájdalomzavarok (régebbi nevükön vaginizmus és diszpareunia), amelyek nagyon sok nőnek okoznak komoly szexuális problémákat, és függetlenek a partner méreteitől. Okozhatja emellett valamilyen hüvelyi gyulladás, ami szintén nem kompatibilitási kérdés. Mindkét esetben nőgyógyászati kivizsgálás és kezelés, valamint szexuálterápia segíthet. Van azonban olyan helyzet is, amikor tényleg túl nagy a pénisz a hüvelyhez képest, és ezen nem tudunk változtatni. (Mivel ebben a blogban elsősorban felnőtt-felnőtt kapcsolatokról írok, ezért nem érintem azt az esetet, ami a felnőtt férfi és serdülő lány kapcsolatában fordulhat elő, ami elég gyakran járhat méretbeli össze nem illéssel. Ebben az esetben az idő mindent megold, de férfi olvasóknak inkább azt javaslom, felnőtt nőket válasszanak partnernek és ne tinilányokat!) Szóval abban az esetben, ha szívünk választottja túl nagy méretekkel rendelkezik, és sehogyan sem illünk össze, semmilyen pózban nem kellemes, bármivel is próbálkozunk, dilemma előtt állunk. Nagyon kevés ilyen eset van, a kutatások szerint a nők kb. 2%-a panaszkodik a partnere túl nagy pénisze miatt, és közülük is csak kevés érzi ezt elviselhetetlennek a szexben. A hüvely egy nagyon rugalmas szerv, és szexuális izgalom hatására nagy mértékben kitágul, mind a hossza mind a szélessége. Felnőtt nő esetében csak nagyon extrém méretbeli különbség okozhat ezért komoly gondot. Akivel én eddig találkoztam, az a pár végül elvált – de érdekes módon nem elsősorban a szex miatt. Lehetséges, hogy akik ennyire nem illenek szexuálisan össze, azok lelkileg sincsenek egymásnak teremtve? Nagyon várom az erre vonatkozó kommenteket, akinek van, ossza meg velünk!

A testi össze nem illés másik esete, amikor a pénisz túl kicsi a hüvelyhez képest. Mit jelent a túl kicsi? Mikropéniszről beszélünk, ha a hímvessző kisebb mint 7 cm, ami az átlagos merev pénisz 13,5 cm-éhez képest valóban kicsi, azonban a kutatások szerint ez veleszületetten igen ritka, mindössze a férfiak 2,5%-ának kisebb a pénisze mint 9,4 cm. A nem veleszületett, hanem "szerzett" apróság oka lehet ugyanakkor az elhízás, amikor az alhas rálóg a péniszre, ami tulajdonképpen eltűnik a hájban. Uraim, ennek elég könnyű a megoldása: le kell fogyni! Hogyan lehet mégis, hogy a normál testalkatú férfiak egy része is arról panaszkodik, nem elég élvezetes a szex, mert „harangoznak odabent”. Ez a probléma általában a többször szült nőkkel való közösülés esetén következik be, és a hüvely rugalmasságának elvesztése okozza. A tágasság azonban szerencsére könnyen orvosolható a medencefenéki izmok, konkrétan a hüvely izomzatának erősítésével, amelynek legjobb módszere az intimtorna. Extrém esetben pedig lehetőség van hüvelyszűkítő műtéti beavatkozásra, de ezt csak azoknak ajánlom, akik rendszeres intimtornával semmilyen eredményt nem tudtak elérni.

A kapcsolat előrehaladtával történik a szexuális összeszokás. Mindenki más elképzelésekkel érkezik a kapcsolatba, és attól függően, hogy előzetes tapasztalataink voltak-e, vagy sem, ha voltak, milyenek voltak mindenkinek mások lehetnek a szexuális elképzelései, igényei, preferenciái.

Serdülők első szexuális kapcsolatai gyakran nem olyan tartósak, hogy kialakuljon az összeszokás. A fiatalok körében terjedő szexuális partikultúra nem a kölcsönös megismerést és egymáshoz csiszolódást támogatja, hanem az itt és most élvezeteket helyezi előtérbe. Az egy éjszakás kalandok csak arra jók, hogy összejöjjünk (az angol „hook up” sokkal jobban kifejezi a lényeget), de ritkán maradunk együtt. Az intimitáson, bizalmon és kölcsönösségen alapuló szerelmi kapcsolatok ugyanakkor éppen a kölcsönös örömszerzést célozzák a szexben, aminek érdekében tudatosan kell törekedjünk az összeszokásra, egymás szexuális feltérképezésére, igényeinek megismerésére.

Nyílt, őszinte szexuális kommunikáció esetén az összeszokás az első évben megtörténik, és ez okozza, hogy a kutatások szerint a szexuális elégedettség az első évben növekszik. Felfedezzük egymás testét, reakcióit, kitapasztaljuk, hogy reggel szereti, délben, este, vagy bármikor, rájövünk, hogy milyen pozíciókban kifejezetten jó nekünk és neki, stb. Sajnos azonban nagyon gyakran a kommunikáció kialakítása is összeszokást igényel, mert előtte ezt nem gyakoroltuk. Keveseknek természetes, akár felnőttként is, a szexről való beszélgetés, és ezt a nyelvünk sem támogatja, hiszen pl. a nemi szerveinkre sincsenek igazán szalonképes magyar szavak. Sokan éreznek zavart, vagy akár szégyent, ha a szexről kell beszélni, és így inkább elkerülik, nem fejezik ki a vágyaikat, nem kérnek és nem kérdeznek a partnerüktől sem. A nők különösen szégyenlősök lehetnek, és azt várják, hogy partnerük találja ki, mi lenne jó nekik. A kommunikáció hiánya sokszor vezet szexuális zavarokhoz, és a párok csak a szexterapeutánál jönnek rá, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha megbeszélnék egymással a vágyaikat.

A tartós kapcsolatok késői fázisában aztán előtérbe kerül az összedolgozás szükségessége. Az öregedés sok oldalról érinti a szexet – erről egy másik írásban részletesen értekezem – de ezek legtöbbje megoldható a partnerek összedolgozása által. Összedolgozás alatt az egymásra figyelő, a közös örömöket előtérbe helyező, de a megváltozott helyzethez rugalmasan alkalmazkodó szexuális aktivitást értem.

A nők esetében a hüvely szárazsága és falának elvékonyodása fájdalmas behatolást és közösülést eredményezhet, amit hosszabb előjátékkal, síkosítóval és az orális szex előtérbe helyezésével is enyhíthetünk. A változókor emellett gyakran jár a vágy csökkenésével is, azonban ez nem törvényszerű, sok nő éppen a teherbeesés kockázatának megszűnése miatt felszabadul a gátlásaitól, és sokkal aktívabb lesz szexuálisan, mint fiatalabb korában. (Most itt nem térek ki a hormonpótlás kérdéseire, amelyek felmerülnek a női klimax kapcsán, de az idős kori szexről íródó bejegyzésben erről is lesz majd szó).

Férfiaknál az öregedéssel járó leggyakoribb probléma a merevedés csökkenése, közösülés közbeni időleges megszűnése, majd visszatérése. Itt szintén a partner nagyobb bevonódására van szükség, mert, ha már nem áll fel pusztán az imádott lény látványára, hát akkor segíthet a keze és szája, valamint türelme és megértése, elfogadó és támogató hozzáállása. A merevedési zavar gyakran jár együtt idő előtti ejakulációval, mert a „gyorsan, amíg még áll” hozzáállás sietteti az aktust, így duplán szorongáskeltő helyzettel találhatja szembe magát a férfi. Itt is az együttműködés segíthet, és ha lemondunk az egyidejű orgazmus egyébként is irreális elvárásáról. Mindenkinek jó lehet, csak szépen sorban, semmit nem siettetve.

Ugyancsak az összedolgozás oldhatja meg az ízületi gyulladás okozta gondokat, amely mindkét nemet érintheti bizonyos kor után. Más pózok kipróbálásával és az időzítés kikísérletezésével sokat segíthetünk. Ha reggel ugyan merevebb a fütykös, de annál inkább a derék, akkor érdemes délben vagy este szexelni, viszont, ha a gyógyszer meg álmossá tesz, akkor inkább előtte essünk egymásnak. Nem egyszerű összesakkozni, de megéri a kombinálást, hiszen az időskori szex a hosszú élet egyik legfontosabb összetevője! Megértő partnerrel és nyílt kommunikációval a legtöbb akadály leküzdhető! A mellékhatások tekintetében pedig kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

Akár akarjuk, akár nem, akár jó fejek, akár nem – szüleink jelen vannak a párkapcsolatainkban, sőt a szexuális kapcsolatainkat is befolyásolják gyermek- és serdülőkori tapasztalataink.

Először is a legkorábbi időszakban így vagy úgy gondoskodtak rólunk, kielégítették az igényeinket, odafigyeltek ránk, támogattak bennünket. Ha ez a korai kapcsolat az érzékeny, kiszámítható és megbízható támogatáson alapult, vagyis szüleink, de legalább az egyikük mindig ott volt, ha szükség volt rá, legkorábban megetetett, tisztába tett, babusgatott, majd később odafigyelt arra, amit mondtunk, figyelembe vette, amit kértünk – azaz "elég jó" szülő volt, akkor mi ebből gyerekként azt a következtetést vontuk le, hogy a világ jó és benne mi is jók (szerethetők, fontosak, ügyesek, stb.) vagyunk. Röviden ez a biztonságos kötődés, amely megalapozza a későbbi bizalomteli barátságokat és párkapcsolatokat. A kutatások szerint a csecsemők kb. 60%-a ilyen biztonságos módon kötődik az elsődleges gondozójához, ahhoz, akitől a legtöbb figyelmet és törődést kap. A gyermekek kb. 40%-a azonban nem ilyen szerencsés, gondozója vagy egyáltalán nem nyújt megfelelő biztonságot (elutasítja, elhanyagolja, esetleg bántalmazza) vagy saját hangulatától és állapotától függően hol elérhető kedves és aranyos, hol pedig elérhetetlen, esetleg rideg vagy agresszív gyermekével.

A kiszámíthatóan elutasító szülők mellett nevelkedő gyermek már csecsemőként megtanulja, hogyan válassza le magát a gondozóról, elkerülve a kötődést, ami csak fájdalmat okozna neki. Az elkerülő kötődésű gyermek később valószínűbben lesz magányos farkas, aki senkiben sem bízik, senkire nem akar támaszkodni, akinek a kapcsolatai inkább felszínesek, elkerülve az intimitással járó kiszolgáltatottságot és sérülékenységet. Az elkerülő kötődéssel a párkapcsolati intimitás kerülése, a személytelen szexualitás, a megvásárolható szerelmek járnak valószínűbben együtt.

A kiszámíthatatlan, "hol van hol nincs" gondozó mellett a gyermek folyamatos és állandó készenlétben tartja, "túlpörgeti" a kötődési viselkedést, ami folyamatos szorongó közelségkeresést, csüngő szeretetet, de soha nem szűnő bizalmatlanságot teremt. Az ilyen munkamóddal nevelkedő gyermek felnőve bizalmatlan, sőt féltékenykedő szerető lesz, aki folyamatosan meg akar győződni arról, hogy szeretik, de akármit is tesz partnere, azt nem hiszi el. Az ilyen szorongó, ambivalens módon kötődő személy a szexet egyrészt a szeretet bizonyítékaként használja, másrészt nem mer nemet mondani, mert az, szerinte, elutasításhoz, szakításhoz vezethet. 

A párkapcsolatban legalább két, sajátos kötödési mintázattal rendelkező személy találkozik. Jó esetben legalább az egyiküknek biztonságos gyermekkori és így felnőtt kötődési mintázata van - képes szeretni, bízni, odafigyelni a saját és a másik személy igényeire, stb. Az ilyen biztonságos kötődésű személy képes akár gyógyítólag hatni a másikra. De azt ne gondoljuk, hogy ez lenne a feladata, vagy mindenképpen meg is fogja gyógyítani a partnerét, aki bizonytalan kötődésű. Erre a szerepre sokkal jobb szakembert keresni, akivel nem bonyolódik a kapcsolat a mosogatás, gyereknevelés és szex terén!

Legnehezebb a helyzet azokban a párkapcsolatokban, ahol "zsák a foltját megtalálja" vagyis két bizonytalan kötődésű személy találkozik és szeret egymásba. Itt a szerelem gyakran pont a zsák és a folt között jön létre, mondhatjuk a hiányosságaink vonzzák egymást. Lehet-e jobb páros, mint a szadista és a mazochista? Üss! Nem ütlek! Ez az elkerülő és az ambivalens kötődésű személyek párkapcsolata, ahol minél inkább kötné, ellenőrizné, babusgatná párját az ambivalens fél, folyamatosan féltékenyen kérdezgetve "szeretsz?", annál inkább menekül, távolságot tart és kint keresi az örömöket az elkerülő fél, szorítkozva a kapcsolatból nyerhető pozitívumokra.

MIndezek nem jelentik azt, hogy ha nehéz gyerekkorunk volt, akkor semmi esélyünk a kölcsönösen örömteli, boldog párkapcsolatra. A korai kötődés bizonytalansága, a gyermekkori elhanyagoló, bántalmazó bánásmód megnöveli  a személyiség zavarainak valószínűségét, kihívást jelent, de már gyermekkorban is vannak olyan tényezők, amelyek segíthetnek "túlélni" a családunkat, és a nehézségek ellenére is egészségesnek maradni. 

Felnőttkorunkban nem védekezhetünk örökké azzal, hogy "nehéz gyerekkorunk volt". Párkapcsolatanikért és szexuális életünkért mi vagyunk a felelősek. Ha úgy érezzük megoldandó problémáink vannak, keresnünk kell a testhez álló segítséget, amely segít megbírkózni gyermekkori élményeink lenyomataival, szüleink ránk hagyományozott örökségével, kötődési zavarainkkal. Ennek egyik leghatékonyabb útja a pszichoterápia!

Sajnos van egy rossz hírem, bár ezt nyilván sokan tudják: a vágy legnagyobb ellensége a tartós kapcsolat. Kutatások statisztikailag bizonyítják, hogy a partnerkapcsolatok 2.-5. évében a vágy és ezzel összefüggően a szexuális és párkapcsolati elégedettség elkezd hanyatlani, és ez az esetek nagy részében – ezt bizonyítja a válások magas száma – oda vezet, hogy a pár egyik vagy mindkét tagja a kapcsolaton kívül keresi vágya új tárgyát. Ugyanakkor azt is bizonyítják a párkapcsolati kutatások, hogy a szexuális és párkapcsolati elégedettség általában növekszik az első 1-2 évben, vagyis az összeszokás nagyon is fontos összetevője a jó szexnek és a jó kapcsolatoknak. Ugyanaz az érem két oldala – nézzük meg mind a kettőt!

A szexuális vágy hanyatlásának számos megközelítése létezik. Az egyik az általános (kísérleti) lélektan nézőpontja, mely egy nagyon egyszerű jelenséggel magyarázza a tartós kapcsolatban bekövetkező vágycsökkenést, a habituáció, azaz a hozzászokás jelenségével. Az érzékeléshez kapcsolódó alapvető jelenségről van, amelynek hatására ugyanaz az inger sorozatos bemutatása egyre kevésbé váltja ki ugyanazt a kezdetben bekövetkező hatást. Ez különösen a férfiakra hat, akik alapvetően vizuálisan vezéreltek a szexben, vagyis a látvány hat rájuk leginkább. A párkapcsolatok kezdetén a partner testének látványa igen gyorsan (néha túl gyorsan) izgalomba hozza a férfit, és a kezdeti rózsaszín köd, a gyomorban repkedő pillangók, a heves testi reakciók szexuális izgalomként értelmeződnek, a partner vonzóságának tudatához kapcsolódnak. Nem belemenve a vonzalom kialakulásának bonyolult kérdéseibe (a vágy kémiája, fizikája, biológiája, szociológiája stb. egy rendkívül összetett tudomány), azt mondhatjuk, hogy ebben a kezdeti fázisban a partner valós testi adottságai, vagy tényleges tulajdonságai elmosódnak, a vágyakozó (romantikusan fogalmazva: szerelmes) fél ezen a vágytól rózsaszín szemüvegen keresztül látja a másikat. A sorozatos ingerbemutatás azonban hozzászokást okoz. Telnek múlnak a hetek és a pillangók csillapulnak, már nem ugyanaz a reakció jön létre ugyanarra az ingerre. Megismertük és megszoktuk a másik testét, illatát, érintését, és eljöhet az a pillanat is, amikor az inger annyira megszokott, hogy unalmassá válik. Ez a legtöbb, de nem minden férfi tapasztalata a tartós kapcsolatokban.

Noha a nőkre is hatnak a külső fizikai ingerek, és sokan megélhetik a fent leírt hozzászokást a partnerükkel kapcsolatban, a nők szexuális vágycsökkenését elsősorban nem ezen, hanem a szociálpszichológia szerepelméletének megközelítésén keresztül szokták értelmezni. Itt most nem részletezném a női szexuális vágy természetét, azonban annyi bizonyos, hogy a női szexuális vágy a legtöbb nőnél fejben dől el, vagyis, ha a szex elé betolakodnak más teendők, gondolatok, akkor kevésbé hajlamos a szexuális izgalom átélésére, adott esetben észre sem veszi, hogy izgalomba jött. Igen, mi nők egy picit bonyolultabbak vagyunk ezen a téren, és ugyan nem szeretem a leegyszerűsítő, már-már szexista videókat a női agy – férfi agy összehasonlításáról, most mégis azt mondom, a szexszel kapcsolatban többnyire igaza van Mark Gungornak: a nőknek túl sok dobozuk van, és az mind össze van kötve (ha nem érti, mindenképpen nézze meg a videót!). A szociális szerepelméletbe helyezve azt mondhatjuk, a nők a szerepeiket nehezebben tudják szétválasztani, és a tartós párkapcsolatban előtérbe kerülő szerepek gyakran ellentétes elvárásokat tartalmaznak. A heteroszexuális párkapcsolatok különösen hajlamosak intézményesülni (akár házasság nélkül is), és bemerevedett szerepek szerint működni – ami nem kedvez a szexnek, ami akkor jó, ha rugalmas, lendületes, és a lehetőségekhez képest a lehető legspontánabb (erről a spontaneitásról még írok!). A házastársi szerepek elvárássá, megszokássá és kiszámíthatóvá válnak, ami egyrészről biztonságot és intimitást teremt, másrészt újfent unalmat. A férfiak szerepelvárásai ugyanakkor nem elsősorban a vágyra, hanem a szexuális izgalomra hatnak, a megfelelés- és teljesítményorientáció leginkább az erekció ellen hat (erről máshol írok részletesebben). A leggyilkosabb vágyölő azonban mindkét nem számára a szülői szerep! Mindenki, akinek gyermeke van, nevelje azt a legharmonikusabb családban, megélheti a szexuális késztetések időleges vagy tartós csökkenését a gyermekneveléssel, gondozással összefüggésben. Az összekuszált dobozok a nőkben hajlamosabbak ezt a szerepkonfliktust súlyosabbá tenni, a férfiak sokszor (legalábbis a felszínen) könnyebben felülemelkednek a másik szobában alvó gyerekek tudatán. Honnan tudhatjuk, hogy szülői szerepünk felülírta a párkapcsolati szerető szerepét? Például onnan, hogy apának és anyának hívjuk egymást! Ha ez lenne a helyzet az Önök kapcsolatában, sürgősen gondolják át, beszéljék meg, és ha kell, keressenek segítséget, hogy újra elsősorban egymás szerető partnerei lehessenek, és ne elsősorban szülők.

A szülői szerep vágycsökkentő hatása értelmezhető a pszichoanalízis libidó teóriájában. A libidó az általános életenergia, ami az ösztönénből származik, vagyis erősen örömközpontú. A teória szerint a libidó mennyisége véges, vagyis amikor a szülők – főleg az anyák – hatalmas energiákat fektetnek a gyereknevelésbe, akkor másra nem jut. A gyermek, főleg a kisbaba, lefoglalja az időnket, szeretetünket, és ha csak nem tudatosan odafigyelve szabadítunk fel időt és energiát a párkapcsolatra, akkor sajnos azt vehetjük észre, hogy eltávolodunk egymástól. Ennek elkerülésére nagyon fontos a környezetükben lévő támogatás kihasználása, segítségkérés, bébiszitter vagy nagyszülő hadrendbe állítása, hogy a szülőknek maradjon idejük és energiájuk egymásra. A kisgyermekes szülők szexuális életéről egy másik írásban részletesebben olvashatnak.

A libidót azonban nem csak a gyermeknevelés foglalhatja le, ugyanilyen problémát okozhat a munka, karrierépítés, vagy akár a házépítés! Minden, ami leköti az időnket és energiánkat elterelhet bennünket a szextől. Nem csak a fizikai fáradtság teljesen érthető állapota, hanem a szellemi elfoglaltság is vezethet a szexuális libidó csökkenéséhez. Ha munkánk teljesen leköt, nehézzé válhat a kikapcsolás, a szexre hangolódás, ami a jelen pillanat megélését, a fejből a testbe költözést igényli. Ezekben az esetekben nagyon segítenek a mindfullness technikák, és az erre alapuló szexuálterápiás módszerek.

A vágycsökkenéssel összefüggő másik biológiai tényező a tartós kapcsolatokkal együttjáró öregedés. Ha párkapcsolatunk már húsz éve tart, akkor biztosan nem vagyunk már húsz évesek. Sajnos a változó kor főleg a nőknél, de akár a férfiaknál is, gyakran jár együtt a szexuális vágy csökkenésével, elsősorban a hormonális rendszer változásaival, másodsorban az ehhez sokszor kapcsolódó betegségek, és az ezekre szedett gyógyszerek mellékhatásaival összefüggően. Az idős kori szexualitásról máshol bővebben írok, most csak annyit, hogy a szexnek nem kell elmúlni, ha elmúltunk negyven évesek!

És most nézzük a tartós párkapcsolat pozitív oldalát, az összeszokást, bizalmat, intimitást!

A tartós, és főleg az elkötelezett kapcsolatokban minden egyéb kapcsolati formánál magasabb szintű a partnerek közötti bizalom és intimitás. A bizalom és intimitás magas szintje adja azt a kellemes, kiegyensúlyozott jó érzést, ami a párkapcsolati elégedettség legfontosabb összetevője. Az az érzés, hogy számíthatunk egymásra, hogy ismerjük egymást kívül belül, hogy nem kell napról napra energiát fektetni a másik lehetséges reakcióinak kiszámításába – a tartós kapcsolatokban megélhető összeszokás eredménye. Az érme pozitív oldala!

A bizalom magas szintje a kapcsolatban megélt stresszt csökkentő tényező, és ez által a testi és lelki egészség fontos tényezője. A bizalomteli kapcsolatokkal rendelkező személyek egészségesebbek és tovább élnek, mint az ilyen kapcsolatot nélkülöző azonos korú és nemű társaik. Paradox módon a tartós heteroszexuális kapcsolatokból éppen a férfiak profitálnak jobban, vagyis az ő egészségüket jobban védi a kiegyensúlyozott párkapcsolat, és ugyanők azok, akik sokkal inkább elvágyódnak ebből a biztonságos, nyugodt „járomból”.

Az intimitás a kapcsolatban megélt közelségből, feltárulkozásból, a másik felé való teljes nyitottságból származik, aminek egyértelműen legjobb példája a párkapcsolati szex. Ez, a többi személytelenebb szexuális aktivitással szemben, a kölcsönös örömszerzésen, a saját és a másik testi-lelki jóllétének gazdagításán, a kapcsolat elmélyítésén, építésén alapul. A szexben megélt párkapcsolati intimitás azon a bizalmon alapul, ami éppen a kapcsolat fejlődésével, annak időben való előrehaladásával jön létre, ahogyan a gyermek is kialakítja a bizalmat szüleivel szemben. Nem véletlenül, a koragyermekkori kötődéshez hasonlóan, a felnőtt párkapcsolatokban megélt kötődés biztonsága a kapcsolatban megélt bizalommal és intimitással, s ezen keresztül a kapcsolati elégedettséggel szorosan együttjáró tényező. Ezt a bizalmat nem hozzák létre az egy éjszakás kalandok, a párcserélős swinger klubok, vagy a prostik – noha nyilván szexuálisan ezek is izgalmasak és kielégítők lehetnek, sajnos a testi-lelki jólléthez nem járulnak olyan mértékben hozzá, mint a tartós párkapcsolatok.

Az összeszokás a kölcsönös örömszerzés alapja. Csak a kapcsolat tartóssága eredményezheti a másik testének és lelkének olyan szintű megismerését, ami a képes a partnerünk hangulatai finom rezdülését érzékelni és erre empatikusan, érzékenyen, segítően reagálni. Az összeszokás adja azt a tudást, amire építhetjük a változatosságot is, hiszen ismerve a saját és másik igényeit, kísérletezhetünk és játszhatunk úgy, hogy azzal fokozatosan és biztonságban érezve magunkat gazdagítjuk a kapcsolatot. Fontos is ez a kísérletezés és megújulás, hogy az érme ne a másik felére essen.

Ahhoz, hogy az összeszokás ne legyen egyenlő a megszokással, a partnereknek időről időre beszélniük kell igényeikről, érzéseikről, vágyaikról – nem csak szexuálisan, hanem a kapcsolat egészét tekintve. A nyílt, őszinte, és a saját érzésekre fókuszáló kommunikáció sokat segít a kapcsolat megújításában, az igények tisztázásában, a kapcsolat intimitásának és bizalmi bázisának megőrzésében. Ha úgy érzi, partnerével elakadtak ebben a kommunikációban, ne habozzon szakértő segítséget kérni párkapcsolata támogatásához!

Test és lélek leginkább a szexben szétválaszthatatlan – testi gyönyöreink lelki örömökkel járnak, és viszont. A jó szexhez mindenképpen szükségünk van egy-két testre, én a kettőre szavazok, de tudom, hogy mások a hármat sem vetik meg. A szexuális elégedettségben ezen testek közül a legfontosabb a sajátunk! Testünk megélése, a testtel való elégedettség a szexuális elégedettség és így a párkapcsolati elégedettség egyik legfontosabb tényezője.

Különösen a nők számára fontos, hogy testüket vonzónak, kívánatosnak éljék meg. Azok a nők, akik elégedettebbek a testükkel – annak tényleges méreteitől függetlenül – bátrabbak, asszertívebbek, „szexisebbek” az ágyban, mint akik úgy érzik, testük nem elég vonzó. A testsúly némileg összefüggést mutat a testi elégedettséggel, de ez az összefüggés korántsem olyan erős, mint gondolnánk. Azok a duci nők, akik képesek testüket szépnek látni, sokkal elégedettebbek önmagukkal a szex terén is. Nem szeretném reklámozni az elhízást, hiszen – többek között – éppen a szexuális funkciók romlásával is összefügg (igaz, elsősorban inkább a férfiaknál), azonban a soványságot éltető anorexia kultusz a mai fiatalok körében szintén veszélyes. A női magazinok fotoshoppolt képei hamis nőideálokat ültetnek a nők fejébe, aminek senki (még sokszor maga a fotómodell sem) tud megfelelni, az örökös elégedetlenség ugyanakkor rombolja a szexuális önértékelést.

A negatív szexuális önértékelés fontos összetevője a folyamatos, akár szex közbeni monitorozás, az önmagunkra irányuló negatív, kritikus figyelem. Egyes kutatások szerint a nők 35-40%-át érinti, hogy szex közben (legalább időnként) azon aggódik, mi lóg itt, mi dudorodik ott, ez itt kicsi, az ott nagy. Sok nő nem szexel bizonyos pózokban, mert az (szerinte) nem előnyös a látvány szempontjából. Esetleg nem válik meg bizonyos ruhadaraboktól, mert azok ápolnak és eltakarnak kínos testrészeket. Sajnos a probléma ma már a férfiakat is érinti, egyre több férfinek okoz gondot saját testének elfogadása.

A testrészek tekintetében nőknél a mellek, férfiaknál a pénisz vezetik a sort az aggodalom tárgyaiként. Mindkettőből szeretnénk minél nagyobbat, amiben az a vicces, hogy partnerünk általában nem elégedetlen a méreteinkkel. A férfiak általában hosszabb péniszt szeretnének, míg partnerük, ha valamire, inkább vastagabbra vágyik! A mikropénisz igen ritka eseteitől eltekintve azonban a pénisz mérete nem önmagában, hanem az összeillés-összeszokás-összedolgozás mértékének megfelelően befolyásolja a szexuális elégedettséget. Erre egy másik írásban részletesen kitérek.

A nők melle szintén aggodalom tárgya, egyes kutatások szerint a nők 70%-a elégedetlen melle méretével, vagy alakjával. Mintha lenne egy „ideális” mellméret, amit, ha nem ér el a hölgy, akkor az nem hozza lázba a férfiakat. Az igazság az, hogy nincs ilyen méret. Persze a pornón nevelkedő generációk felvehetnek téves és eltúlzott elvárásokat, de annak semmi köze a szexuális funkcionáláshoz. (A pornóról egy másik írásban olvashatnak.) A plasztikai sebészeti szaklapok természetesen pozitív összefüggésekről számolnak be a mellnagyobbító műtétek és a testtel való elégedettség vonatkozásában, azt sugallva, hogy a nagyobb a jobb, azonban ezek a kutatások csak a műtétre vállalkozó nőket vizsgálják, és nem szólnak azokról, akik jól megvannak helyre kis kézreálló cicijeikkel.

Legújabb őrület a kisajak plasztika, vagyis a női hüvelybemenet körüli bőrredő kisebbítő műtét. Ez a trend újkeletű jelenség, a témát vizsgáló kutatók a pornófilmek elterjedésével, és főleg a mindenki számára könnyen hozzáférhető online pornófilmekben bemutatott női altestek ideálként elfogadásával, valamint a plasztikai sebészet ezt kihasználó keresletélénkítő hatásával hozzák összefüggésbe. A beavatkozást a reklámozó sebészeti hirdetések „rejuvenációként” próbálják eladni a nőknek, ami azt jelenti, hogy a felnőtt méretű és formájú, esetlegesen szülések által is érintett hüvelybemenetet „kislányos” formájúra szabnak, vagyis kisebbítenek. Itt tehát a „kicsi a szép”, legalábbis a jelenlegi nyugati trendek szerint, amelyeknek nők milliói engednek szerte a világon. Nem győzöm itt és máshol is hangsúlyozni mindezen beavatkozások fölösleges, sőt káros voltát! Hölgyeim, önök úgy szépek, ahogy vannak! Higgyék el, hogy egyetlen ép elméjű szerelmest sem érdekel már felajzott állapotában, hogy mekkora a hüvely körüli bőrredő, leginkább csak szeretne minél közelebb kerülni hozzá!

Önmagunk elfogadása a szexben sem könnyű. Az önértékelési problémák testi és lelki tényezőkre egyaránt kiterjedhetnek, hatást gyakorolva kapcsolatainkra, szexuális életünkre. Az önelfogadásban segíthetnek az önsegítő könyvek, az önmagunkkal való csoportos, páros vagy egyéni munka. Ha már nyitott arra, hogy problémáit szakemberrel beszélje meg, keressen bizalommal!